Missiles, a 16-17. század hétköznapi történelme

Várháborúk kora

Az utolsó lépés Buda visszafoglalása előtt, Érsekújvár ostroma 1685-ben

2016. március 20. - Várháborúkkora

353d.jpgÉrsekujvár ostroma 1685-ben. Wichmann J. egykorú metszete után. Alján: J. Wichmann fecit Hamburgi. – Bubics Zsigmond püspök gyűjteményének példányáról

A visszafoglaló vagy második tizenöt éves háborúban (1683-1699), a keresztény seregek győzelmet-győzelemre, sikert-sikerre halmoztak, azonban előfordultak jelentősebb kudarcok is. Buda 1684. évi sikertelen ostroma után az Udvari Haditanács úgy határozott, hogy a következő esztendőben nem a magyarországi oszmán hódoltság legfontosabb várának visszafoglalására tesz újabb kísérletet, hanem az annak előterében fekvő és a védelmi szempontjából stratégiai fontosságú Érsekújvárt támadják meg. A keresztény fősereg parancsnokságát I. Lipót császár sógorára, Lotharingiai Károly hercegre bízta. A császári-királyi haderő mintegy 39 400 főből állt, és ezeket a lovas- és gyalogezredeket a Német-római Birodalomból érkezett szövetséges hadak egészítették ki. Ennek megfelelően 1685 kora nyarán a magyarországi hadszíntéren Karl von Sereni táborszernagy 7000 bajor, míg Károly Gusztáv baden-durlachi őrgróf, vezérőrnagy vezetése alatt ismét 4000 sváb katona állt a császár rendelkezésére. Rajtuk kívül is azonban jelentős számú birodalmi segélyhad érkezett a császári-királyi hadsereg táborába. Az Ernő Ágost braunschweig-lüneburgi herceg (a későbbi hannoveri választófejedelem) 10 000 katonát küldött a magyarországi hadszíntérre névlegesen fia, a 24 éves Frigyes Ágost, valójában Chauvet altábornagy vezénylete alatt. A császárral kötött szerződés értelmében ezért a jelentős számú haderőért cserében 260 000 forintot kapott, később pedig a családot szolgálataiért I. Lipót császár hozzásegítette a választófejedelemi címhez (hannoveri választófejedelmek, akik a 18. század elejétől Anglia királyai lettek). A kölni választófejedelem-érsek 6000 főt állított ki, amely segélyhad azonban az út közben jelentős veszteségeket szenvedve csak augusztus 4-én érkezett meg von Schwarz tábornok parancsnoksága alatt. A frank és a felső-rajnai kerületek pedig 4000, illetve 1500 katonával járultak hozzá a hadjárat sikeréhez. Előbbieket báró Johann Karl von Thüngen vezérőrnagy, míg utóbbiakat gróf von Hanau vezette. Ezen csapatok mindegyikét a főhadszíntéren vetették be, mivel a segélyt adók kikötötték, hogy lovasaikat és gyalogosaikat csak a Duna mentén és a fősereg mellett lehet bevetni. A birodalomból így összesen 32 500 katona vonult fel.

A csapatok 1685. július 7-én érkeztek meg a 16. század végén a Nyitra folyó jobb partján felépített, szabályos hatszög alaprajzú, csúcsain egy-egy fülesbástyával ellátott vár közelébe. A következő napokban (8-án, 9-én és 10-én) futottak be Lipótvár felől a braunschweig-lüneburgi, bajor és sváb segélyhadak. A beérkezett katonák megszemlélése után a főtisztek tanácskozásra gyűltek, ahol az ostrom súlypontját a vár északkeleti részén volt úgynevezett Cseh és Forgách bástyák ellen, valamint az azokat összekötő fal, az úgynevezett kortina ellen határozták meg. Döntés született arról is, hogy előbbi védmű ellen Karl Croy herceg vezénylete alatt a császári-királyi, sváb és a braunschweig-lüneburgi csapatokat, míg az utóbbi ellen a bajor és a császári-királyi ezredek katonaságának egy részét vetik be, amelyeket Sereni (Miksa Emánuel csak július 27-én érkezett a táborba) irányított.

Július 11-én éjfélkor hozzáláttak a futóárkok, az ostromsáncok, az ütegállások és a mozsárágyú katlanok kiépítéséhez. Az 1200 császári-királyi, 1200 braunschweig-lüneburgi és 600 bajor katona által végzett munka kezdetben jó ütemben haladt és eleinte az őrség sem zavarta védművek kialakítását. Négy nappal a munkálatok megkezdése után a bajor oldalon már 100 lépésnyire megközelítették az úgynevezett esztergomi kaput és megépítették a második összekötő árkot is a császári-királyi csapatokhoz. Július 18-án pedig már a Forgách bástya falait is három ostromlöveg törte. Négy nappal később pedig már az ív alakban kiépített nagy ütegben elhelyezett 19 ostromágyú is elkezdte lőni lövedékeit, míg 18 mozsár gyújtóbombákat szórt a vár belsejébe, érzékeny veszteségeket okozva a védőknek. Lotharingiai Károly még ezen a napon megkísérelt aknászokat átjuttatni a várárkon, ám ez a kísérlet kudarcot vallott. Ekkor sebesült meg egy braunschweig-lüneburgi hadnagy, valamint a bajor Rosa ezredes, aki az éjszaka folyamán bele is halt sérülésébe.

Július 23-én megérkezett a táborba Waldeck herceg a frank kerületi segélyhad egy részével. A következő nap felemás sikert hozott a birodalmi csapatok számára. Egyrészt elkészült egy hat ágyúból álló üteg a bajor oldalon, másrészt egy félig kész védmű védelmét ellátó 300 fős sváb egységet az éjszaka folyamán a várból kitörő 200 janicsár meglepett. Közülük mintegy 100-at lemészároltak, köztük Linck alezredest, két-két századost és hadnagyot, a levágott fejeiket magukkal hurcolták, majd a vár falaira kitűzték ezeket. Ahogyan a keresztény katonaság egyre közelebb nyomult a várhoz, úgy élénkült fel, erősödött meg a védők ellenállása is. A munkálatokat egyre gyakrabban akasztották meg heves kitöréssekkel vagy bombázásokkal, amelyek igen súlyos veszteségeket okoztak az ostromlóknak. Július 28-án sikerült felgyújtaniuk a rőzsekötegekből épült töltést és az azt fedező üteg ágyúinak lövegtalpát is. Négy nappal később pedig a bajor sáncárok építésén dolgozok közül vágtak le 50 főt, és az ezek védelmére érkezett fedező csapat is jelentős vérveszteséget szenvedett.

Közben Sejtán Ibrahim pasa, magyarországi szeraszkir ostrom alá fogta Esztergomot. Ennek hatására Lotharingiai Károly úgy döntött, hogy erőit megosztja, és csapatai döntő részét az oszmán sereg ellen vezeti, míg a vár ostromának irányítását Aenas Caprara gróf kapta feladatul, akinek a parancsnoksága alá 6000 császári-királyi, 2100 bajor, 6400 kölni, sváb, frank és braunschweig-lüneburgi katonát, valamint 1500 magyar hajdút rendeltek. Augusztus 6-án tehát mintegy 16 000 keresztény katona maradt Érsekújvár körül, akik azonban ugyanolyan elánnal folytatták a megkezdett munkát. Augusztus közepére sikerült a várárkot feltölteni és a az ostromágyúkat egészen az árok széléig előrehozni. A védműveken már olyan széles rések tátongtak, hogy Caprara 18-ára rohamot rendelt el, ám egy hirtelen jött felhőszakadás miatt ezt csak a következő napon lehetett végrehajtani. Ekkor a jobb oldalon a Cseh bástya ellen 1500 császári-királyi, braunschweig-lüneburgi és sváb, míg a bal oldalon a Forgách bástya ellen szintén 1500 bajor, kölni és frank katona indult a falak ellen, míg tartalékban további 2000 fő maradt. A védők muskétatűzzel, kövekkel és szablyákkal igyekeztek feltartóztatni a rohamozókat, ám az egyenlőtlen közdelem két óra után abbamaradt. Az ostromlók válogatás nélkül mészárolták le a várban találtakat, így sok nő és gyermek is áldozatul esett kegyetlenkedésüknek.

Érsekújvár visszavételét Európa-szerte megünnepelték, és a vár elfoglalásával lehetőség nyílt Buda újabb ostromára is, ám erre csak a következő évben vállalkozott az Udvari Haditanács. Emellett feltétlenül meg kell említeni, hogy az erősség elfoglalásával a múlt esztendei fiaskót követően a császári-királyi hadvezetés bebizonyította, hogy megtanulta, érti és alkalmazni is tudja a modern vaubani ostromtechnikát. Míg ugyanis 1683-ban Esztergom esetében egy modern védművekkel ellátott várnak erős jóindulattal sem nevezhető helyet a kahlenbergi csata után (1683. szeptember 12.) megrettent őrsége adott fel, addig Érsekújvárt a Nyitra folyó jobb partján, szabályos hatszög alaprajzzal, csúcsain egy-egy fülesbástyával ellátva építették fel a 1579 követően a cseh-morva rendek pénzén, olyan neves építőmesterek irányítása alatt, mint Ottavio Baldigara.

Bagi Zoltán Péter

Válogatott irodalom a témához:

Moritz Edler Angeli : Der Feldzug gegen die Türken im Jahre 1685. Mittheilungen des k.k. Kriegs-Archivs 11 (1885) 197-257.

Bánlaky (Breit) József: A magyar nemzet hadtörténelme. Magyarország felszabadítása a török uralom alól 1683-1699. 17. kötet. Budapest, 1941.

Diarium oder khurze Beschreibung, was täglich bey Belägerung der Vestung Neuhäußl…Wien, 1685.

Domokos György: Ottavio Baldigara – Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon

Karl Götz: Berichte Karl Gustavs Markgrafen von Baden-Durlach von dem Feldzüge in Ungarn 1685-1686. Budapest, 1888.

Theatrum Europaeum, oder außführliche und warhafftige Beschreibung aller und jeder denckwürdiger Geschichten, so sich hin und wieder in der Welt, fürnemblich aber in Europa und Teutschlanden, sowol im Religion- als Prophan-Wesen, vom Jahr Christi ... biß auff das Jahr ... exclus. ... sich zugetragen. Zwoelffter Theil Frankfurt am Main, 1691.

Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában. Magyar História sorozat. Budapest, 1986.

A bejegyzés trackback címe:

https://missiles.blog.hu/api/trackback/id/tr198479932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.