Missiles, a 16-17. század hétköznapi történelme

Várháborúk kora

Az elfeledett végvári hősök, Zrínyi Miklós és Szondy György kortársai

Kaposvár török ostroma 1555-ben

2016. március 26. - Várháborúkkora

kaposvar_vara_1686-ban.jpg

Magyarország török kori hadtörténetében nem példa nélküli a végvárak sikeres megvédése, vagy a tragikus, de hősies kitartás a legreménytelenebb helyzetben is. Előbbire számos példa akad, hiszen Hunyadi János nándorfehérvári, Jurisics Miklós kőszegi, vagy éppen Dobó István egri diadalának történetét már az általános iskolában megismeri mindenki, ahogy historikusainknak köszönhetően, a mai napig példaként áll előttünk Szondi György drégelyi és Zrínyi Miklós szigetvári önfeláldozása. A valóság azonban sokkal hétköznapibb volt, a magyar végvárak többségét védőik átadták, feladták, vagy árulás útján jutottak a törökök kezébe, mint Nándorfehérvár, Buda, Esztergom, Székesfehérvár, Kanizsa, Veszprém, Gyula és Temesvár. Éppen ezért fontos, hogy megismerjük Kaposvár 1555-ös ostromának valós történetét, melyet eddig a védők árulása miatt elesett váraink közé soroltunk. A valóság ezzel szemben éppen az ellenkezője, hiszen a negyvenszeres! túlerő, gyávaság, és árulás ellenére, Kaposvár védői hősiesen helytálltak. Az országért, és a várért hősi halált halt vitézek emlékét napjainkban nemhogy egy szobor, vagy utcanév, de még csak egy emléktábla sem őrzi.

Kászim pécsi bég 1546-os nagy hadjárata után 1555-ig a Dél-Dunántúlon nem volt török hadjárat, de mindennaposak voltak a rabló és adóztató portyák mindkét fél részéről. A török portyákat a magyar oldalon a Balatontól a Dráváig húzódó első várláncolat, Fonyód, Somogyvár, Lak, Kaposvár és Szigetvár erősségei és katonái igyekeztek meggátolni. A kényes egyensúlyban 1554 őszén állt be változás, mikor Tujgon budai pasa tervbe vette Somogy megye maradékának meghódítását. 1555 nyarán meg is kezdődtek az előkészületek. Júniusban Tujgon pasa Budán megszemlélte a seregét és a bégek tanácsában a Somogy megyei Korotna, Kapos és Csákány várak elfoglalásáról tanácskoztak.

A török tervek a magyar oldalon sem maradtak titokban, és a magyar kémek a tavasz folyamán folyamatosan jelezték a török szándékokat. A június eleji budai török tanácskozásról, és a támadási előkészületekről Paksi János komáromi főkapitány június 15-én értesítette Sforza Pallavicini főhadimarsallt. Ennek ellenére lényegét tekintve nem történt komoly intézkedés. Ferdinánd király a békében bízott, Nádasdy Tamás nádor pedig inkább egy nagyobb török portyától tartott, és az Észak-Dunántúlt sejtette célpontként. A nyári hónapokban a várakba küldött hadianyag, zsold, és katonaság nem volt túl jelentős, és a királyi had felállítása is elmaradt. Lassan haladt a várak megerősítése is, így Szigetváron, Kanizsán és Szenyéren sem végeztek jelentősebb kiépítést.

Tujgon pasa serege augusztus 30-án indult el Budáról. A tüzérséget, a 12 faltörő ágyúval a Dunán hajókra rakták, majd elindították a a tolnai táborba. A Budáról Fehérvár felé indult főhadat a budai helyőrség mellett, Ahmed esztergomi bég, Szulejmán nógrádi bég, és Mohamed hatvani bég csapatai alkották, míg a déli szandzsákok hadereje és ágyúik Tolnára, és a szomszédos Tabodra gyülekeztek. Oroszlán fehérvári bég szeptember 1-én éjjel, 2 ágyúval, és 4 tarackkal indult el. Feltehetően hozzá csatlakoztak a Veszprémből ugyanaznap elindult lovasok is. Oroszlán bég serege Fehérvárnál egyesült a budai pasáéval, és a Sárvíz mentén Simontornya-Koppány irányában közelített Kaposvár felé. A másik had előőrsei, már augusztus 30-án Tolna mellett táboroztak, szeptember 1-én pedig megérkezett Kászim temesvári pasa is a seregével. Ide jöttek Színán szekszárdi, Mahmud simontornyai, Dervis pécsi, Amhát siklósi és Ahmed görösgáli bégek is a szandzsákaik seregével és a pécsi, illetve siklósi ágyúkkal, valamint az Eszékről Pécsre hozott száz szekér ágyúgolyóval. Naszuf koppányi bég valószínűleg nem a tolnai táborba indult, hanem Tujgon pasa Fehérvár felől érkező seregét várta be. Kászim pasa gyalogságának nagy része a Tolna megyei Mányokon, míg janicsárjai a Tolna melletti táborban voltak. A török hadak indulásával egy időben a bégek, a hódoltsági falvak népét is fejszékkel, kapákkal, ásókkal és szekerekkel a táborba parancsolták, hogy az ostrom műveleteknél dolgozzanak. Kászim pasa hada szeptember 2-a után indult el Tabodról, és szeptember 5-én délben, már a Kaposvártól 12 kilométerre lévő, Bátnál táborozott. Tujgon pasa, jóval lassabban haladt, mert 6-án még Tolna megye északi felében, a Koppány melletti Kónyban volt.

Annak ellenére, hogy mind tavasszal, mind a nyáron folyamatosak voltak a támadási szándékról szóló hírek, a magyarokat mégis váratlanul, és felkészületlenül érte, amikor a török had megindult. Az első konkrét jelentések csak aznap keltek, mikor a főerők elindultak, illetve a had másik fele részben már táborban volt. Hogy valami sejtelmük mégis volt a török készülődésről, arról Zichy István nádori főkapitány augusztus 26-án kelt leveléből értesülünk. Arra kérte a nádort, hogy informálja, merre indul a török had, Pécs vagy Veszprém felé vigyázzanak. Nagyságáról és pontos céljáról azonban nem sok fogalmuk lehetett, mivel Zichy ekkor Egerváron volt, távol mindentől. Elsősorban a húga menyegzőjére kért szabadságot, illetve a Zala megyei adó beszedésének nehézségeivel volt elfoglalva. A kiváló kémhálózattal rendelkező Takaró Mihály tihanyi kapitány, és Csányi Ákos, a nádori birtokok prefektusa augusztus 28-29-én kelt leveleikben egy szót sem ejtettek a támadásról.

Másnapra minden megváltozott, és a Kaposvár környéki végvárak kapitányai egymás után küldték az egyre riasztóbb híreket. Kaposváron kevés volt a katona, és azok is szöktek belőle. Zöld István Szenyérre is erősítést kért Csányi Ákostól, majd másnap Zichy István parancsára hat gyalogost küldött Pácod várába. A kaposiak, hogy pontos információkat szerezzenek, Szél Péter vajdát küldték ki csapatával a Duna mellé, nyelvet fogni, majd Szattai János kaposmérői tiszttartót, és Gecse Barnabást, a szenyéri nádori kontingens hadnagyát is informálták a felderítésről. Gecse azonnal tájékoztatta az időközben Kanizsára érkezett Zichy Istvánt, hogy igazak a hírek, amit aznap Kerecsényi László szigetvári kapitány is megerősített. Nádasdy Tamás nádor, aki egyben a dél-dunántúli végvidék főparancsnoka is volt, ekkor Bécsben tartózkodott. Az első pontos híreket Mednyánszky János palotai prefektus jelentette meg neki augusztus 31-én. Csányi Ákos ekkor nem Kanizsán, hanem otthon Zalacsányban tartózkodott, és a Kaposvár elleni török hadról is csak 2-án értesült, mivel az előző nap írt levele szerint ugyan tudott a Budára gyűlt had indulásáról, de ekkor még Pápát féltette, és hogy rablást tesznek Vasvár felé a Rábaközre. A Szenyérről, Méréről, Kaposvárról és Szigetvárból érkező leveleket Zichy csak 2-án küldte el Csányinak, aki azokat azonnal továbbította a nádornak. Veszélyes helyzet állt elő Babócsa környékén is, Zrínyi Miklós a csurgói és korotnai katonáit küldte a helyszínre, mert a törökök a Rinya védelmi célú duzzasztó gátjait is átvágták.

Közben Kaposváron egészen furcsa helyzet állt elő, ugyanis a vár kapitánya, a körül zárást megelőző héten elhagyta a várat, és Szenyérre, majd Kanizsára ment. Az okokról elég ellentmondásosak a beszámolók. Maga Dersffy, a szeptember 9-én, Kanizsán kelt levelében arról írt, hogy a királytól kért tarackok és a puskapor 7-én érkeztek Garaboncra. Abban nem kételkedünk, hogy Dersffy a támadásról értesülve mindent megpróbált, hogy ágyúkat és puskaport szerezzen, de ez személyes távozását egyáltalán nem indokolta. Szeptember 3-án még mindig Szenyéren volt, és Zichy Istvánt és Csányi Ákost kérte, hogy tíz mázsa puskaport küldjenek neki Kaposba. Csányi azonban ahhoz a feltételhez kötötte a segítséget, hogy Dersffy levélben kötelezze magát arról, hogy bemegy a várba, és benne is marad. Ebben az esetben a puskaporon felül kész lett volna gyalogosokat is küldeni erősítésként. Mégis azt tanácsolta a nádornak, hogy Dersffy helyett keressenek olyan embert, aki belemegy, és isten segítségével megtartja. Csányinak végül igaza lett, mert Dersffy nem volt hajlandó erre, és ahelyett, hogy visszament volna Kaposvárba, valamikor 4-e és 6-a között Kanizsára távozott. Hogy mi, miért, és milyen szándékkal történt, azt pontosan nem tudhatjuk, de a források tükrében felmerül a gyanú, ahogy már a kortársakban is, hogy Dersffy nem akart a várba szorulni, és igyekezett ez alól kibújni.

A királynál Bécsben tartózkodó Nádasdy Tamás nádor a győriek leveléből, csak szeptember 1-je körül szerzett tudomást a török had várható indulásáról, azonban az Észak-Dunántúlon várta a támadást. Azonnal leveleket írt a vasi, soproni és veszprémi alispánoknak, hogy hívják össze a vármegyék gyűlését, és mozgósítsák a nemesi hadakat. Bánffy László és István zalai főispánok, 14-re Kehidára hívták egybe a megye fegyveres nemességét. A valós helyzetről, csak Mednyánszky, Zichy és Csányi jelentéseiből értesülhetett először, legkorábban szeptember 4-e vagy 5-e körül. Ekkor még Bécsben volt, és hamar világossá vált, hogy a török had napokon belül megkezdi Kaposvár ostromát. Az idő rövidsége miatt királyi sereget, illetve osztrák vagy birodalmi zsoldos sereget felállítani nem lehetett. Az egyetlen lehetőség a vármegyei hadak, és a teljes nádori kontingens mozgósítása volt. Nádasdy hamar elindult, és 10-én már Sárváron volt. Útközben elrendelte, hogy a rábaközi nádori lovasság 10-ére Sitkén legyen, illetve értesítette Török Ferenc pápai kapitányt, hogy Nádasdy Kristóffal a parancsára bármikor indulásra készen álljanak. Sennyey Ferenc sárvári prefektus pedig a Csepreg környéki jobbágyokból mozgósított kétszáz gyalogost.

Az ostrom

Az első török felderítők már szeptember 6-án megjelentek a vár alatt, de a vár körülzárása csak hetedikére vált teljessé. Kaposvár elővárának, a szentjakabi palánknak az őrsége, a közeledő török had láttán még aznap éjszaka felgyújtotta a várat, és feltehetően Kaposvárba menekült. Egy szenyéri felderítőcsapat 6-án, még a kaposmérői palánkig, míg a Dersffy István által Kanizsáról küldött felderítő ugyanazon a napon már csak Korotna váráig jutott. A kaposmérői őrség, a szentjakabihoz hasonlóan még 6-án elhagyta a várat és felgyújtva a védműveket, összes háznépeikkel Kaposvárba mentek, és eltorlaszolták a kapukat. A megszállás kezdetén, azaz 6-án, Mohácsi Benedek tizedes és emberei egy felderítő portyáról visszajövet még bejutottak a várba. A Baranya alsó vidékén járó katonák, főrangú foglyokkal és jó lovakkal tértek vissza. A török előőrs megjelenésekor a várbeli katonaság eléjük ment, feltehetően, hogy a portyázókat és a méreieket fedezze. A gyorsan kibontakozó fegyveres összecsapás kora délutánig tartott, és a törökök győzelmével végződött. Másnapra teljessé vált a vár körülzárása, Kászim pasa serege Kaposvár és Szentjakab között, a Kapos folyó déli oldalán vert tábort. Szeptember 8-án még megpróbált bejutni egy kinnrekedt hajdú csapat, de a két előre küldött felderítőt a törökök elfogták, így nem jutottak be. A pécsi és siklósi ágyúkat Szentjakab, azaz dél-kelet felől (a Kapos folyó déli oldalán) állították fel, a vár kapuja előtt, míg Tujgon pasa a főhaddal legkésőbb nyolcadikán csatlakozott az ostromhoz. A vár alatt egyesült török hadban három-négyszáz főnyi janicsár alkotta az elitet, mintegy négyezer lovas, és ötezer főnyi mezei had mellett több ezer hódoltsági magyar paraszt is jelen volt az ostrommunkálatok elvégzésére.

A kaposvári vár jól védhető helyen, a Kapos folyó Kecel-hegy melletti kanyarulatában, a Töröcskei patak torkolatánál, mocsaras területre épült. Szabályos szigeten állott, mert kelet felől vizesárok övezte. A középkori négyszögletű várkastélyt az ostrom idején, már egy fából, földből épült ugyancsak négyszögletű palánk vette körül, sarkain egy-egy kerek bástyával.

Az ostrom kezdetén, mivel a vár kapitánya Dersffy István kinn maradt, Torma Márton várnagy volt a parancsnok, helyettese Zoltai István volt. Rajtuk kívül még Akasztó Miklós udvarbíró, Nagy Imre hadnagy és Szél Péter, a hajdúk vajdája alkotta a tisztikart. A kaposvári őrség, a feltehetően hozzájuk csatlakozott mérei és szentjakabi őrséggel együtt, összesen „harmadfélszáz”, azaz kétszázötven fő volt. A palánkbéli százötven hajdún kívül, a belsővárban volt Dersffy magánföldesúri katonasága, és a király által fizetett darabontok is feltehetően Nagy Imre hadnagy parancsnoksága alatt. Közvetlenül az ostrom előtt, ahogy 1552-ben Egerben is, az őrség Zoltai István kezén esküt tett a várnagy előtt, hogy a várat halálig védelmezi.

A falak ágyúzását szeptember 9-én kezdték meg a törökök. Még augusztus utolsó napjaiban elterelték a Kapos vízét, így az azóta eltelt tíz napban jelentősen apadhatott a várat körül vevő mocsár vízszintje. A törökök, az odarendelt parasztság munkájával megkezdték a vár árkának fával, ággal való feltöltését. Pár kilométerre nyugatra, Kecelnél is elterelték a Kapos vizét. meggyorsítva a vizesárok lecsapolását. A várral szemben, dél-keletről a törökök ostrommódszere szerint fából, földből, és kasokból „tornyot”, azaz a falakkal és bástyákkal azonos magasságban lévő védett ágyúállást csináltak. Alig háromnapnyi ágyúzást követően, már annyira lerombolták a vár kapuját, és az egyik bástyáját, hogy a törökök valószínűleg már szeptember 11-én megkísérelhették az első rohamot. Sajnos az egymásnak ellentmondó levelek miatt nem tudjuk, hogy aznap mi történt. Az ostromot Horváth György és Kobak Miklós korotnai hadnagyok említették egyik 12-ei levelükben. Ugyanakkor Dersffy István, aki 12-én levelet kapott Kaposból, a 11-i török ostromot nem említette. Kerecsényi László szigetvári kapitány 13-án arról írt, hogy a felderítői Kapos alatt foglyul ejtettek egy törököt, aki azt vallotta, hogy a várat igen eltörték, de ostromot még nem tettek. Az első napokban nem sok veszteség érte a védőket, Dersffy arról írt, hogy négyen haltak meg, és ketten megsebesültek, a törökök ellenben sok embert vesztettek.

A pasa hét, vagy nyolc napig lövette a várat, mert 16-án elcsendesült a török ostromtábor, holott a kanizsaiak jelentése szerint a falakat még nemigen törték meg. A pillanatnyi csend, azonban csak a szomorú végkifejlett előszele volt. A következő napok eseményeit a környékbeli magyar várkapitányok leveleiből, és a magyar, illetve török történetírók krónikáiból csak nehezen tudjuk követni. A sokszor egymásnak is ellentmondó, hiányos információkból azonban mégis nagy valószínűséggel rekonstruálhatjuk az utolsó napok történéseit. A szeptember 16-ai fegyvernyugvás nem volt véletlen, úgy tűnik a külsőpalánkot védő hajdúk parancsnoka Szél Péter, Torma Márton akarata ellenére, tárgyalásokba bocsátkozott a vár feladásáról, és cserébe kegyelmet és szabad elvonulást kértek. A törökök szerint meg is egyeztek az átadásról, de az őrségbeli ellentét okán, ez nem volt lehetséges. Szél Péter hajdúinak nem maradt más választása, mint megszegve a megállapodást, és a törököket kijátszva, az éjszaka leple alatt kiszökni a várból. Zoltai István hiába kérlelte Szél Pétert, a hajdúk hajthatatlanok voltak.

Ez Szél Péter hozta kű az hajdúkat Kaposból, szekény Zoltai Estván mongya volt, Szél Péter ne menél, nem az én kezemen esküvél mek, hogy it halálik vísz, hol az te hited?”

Csányi Ákos prefektus levele Nádasdy Tamás nádornak

A százötven hajdú kihasználva a várat körül záró török katonaság óvatlanságát, javaikkal, közte Dersffy István kapitány páncéljával, és pénzével, Korotna irányában elhagyta a várat. A törökök azonban, ha későn is, de észrevették a történteket, és Tujgon pasa, Dervis pécsi bég vezetésével háromezer lovast küldött utánuk. A több csoportban menekülő hajdúk kisebb része még 17-én eljutott Korotnára, míg a Szél Péter vezette többség észak felé kerülve, csak 18-án ért a biztonságos Szenyérre. A reménytelen helyzetben lévő korotnai és bajomi őrség sietve elmenekült, még a várat sem gyújtották fel rendesen, és az élelem nagy része is helyben maradt. Az üldöző török lovasság még aznap bevonult Zrínyi Miklós üresen hagyott korotnai várába.

Eközben Tujgon pasa a hajdúk szökése után, még 17-én hajnalban általános rohamot indított a vár ellen. A kora délutánig tartó küzdelemben a török túlerő érvényesült, és a szökést követően alig száz főre apadt magyar védők, feladva a védhetetlen palánkot a belsővárba vonultak vissza. Torma Márton és katonái még három napig kitartottak, és feltehetően időhúzás szándékával ugyancsak alkudozni kezdtek a törökökkel, majd a szeptember 20-án, pénteken indult végső roham alkalmával megkíséreltek kitörni. A kudarcba fulladt akció során több mint hatvan védő hősi halált halt, míg harmincnégyen fogságba estek. A vár tisztjei nagy valószínűséggel mind meghaltak, mivel a későbbiekben sem a magyar, sem a török források nem említették őket. Az Evlia Cselebi által lejegyzett török hagyomány szerint a belsővárat kard által foglalták el, így még 1664-ben is a kádi, a pénteki imát, kardal a kezében mondta el. Tujgon pasa azonnal nekilátott a vár helyreállításának, és a templomok mecsetté alakításának.

Kaposvár védői kezdettől fogva reménytelen helyzetben voltak, ha bíztak is abban, hogy még időben felmentő sereg érkezik, annak valójában nem sok realitása volt. A kapitány tudatosan elhagyta a várat az ostrom előtt, és nem volt elegendő hadfelszerelés sem. A tízezer fős török haddal szemben, a kétszázötven védőnek semmi esélye sem volt megtartani a várat. Ennek ellenére Torma Márton várnagy hősiesen kitartott még a hajdúk szőkése után is, és az esküjéhez híven a további harc mellett döntött. Kaposvár végül ugyan elesett, de a török sereg 18 napig vesztegelt a vár alatt, és ez az idő épp elegendő volt arra Nádasdy Tamásnak, hogy átcsoportosítsa a nádori hadakat a Rábaközből és Pápáról, Kanizsára, és a gyülekező seregével személyesen is Kanizsára indulhasson. Ez utóbbira végül a gyorsan változó hadi helyzet miatt nem került sor, de nagyban befolyásolta a török hadjárat végkifejletét. A Kaposvár alatt 17-én kettévált török had kisebbik fele, mintegy háromezer fő, Dervis bég parancsnoksága alatt Korotna alól Szenyér, Segesd és Komár várak elfoglalására akart indulni. Mire az előre küldött hatvanfőnyi török lovasság 24-én Szenyér alá érkezett, Nádasdy Kristóf királyi kapitány, a Pápán állomásozó 100 főnyi nádori lovassággal, és 100 gyalogossal, illetve Bánffy István zalai főispán a megyei haddal már utón volt Kanizsára, ahova 26-án meg is érkeztek. Tahy Ferenc lovassága Csurgón táborozott, Zrínyi Miklós pedig a közeli Kaproncán várta, hogy Babócsa megsegítésére induljon. Komár elfoglalásának az esélye ezzel elszállt, és Szenyér ostroma sem ígérkezett gyorsnak, így Dervis bég bár, mind Szenyéren, mind Segesden szóval kérte a várak átadását, de az ostromot már nem kísérelte meg. A kisebb török had ezután Babócsa alá vonult, és csatlakozott Tujgon pasa seregéhez. A magyar ellentámadás a babócsai védők árulása folytán elmaradt, de Kaposvár védői, hősies kitartásukkal feltartották a török főhadat, elég időt hagyva Nádasdynak a várai megerősítésére. Torma Márton és katonái helytállása nélkül a török had napokkal korábban megindulhatott volna Babócsa, Kanizsa, Szenyér, és Komár irányába, és Somogy megye észak-nyugati szegletének elfoglalásával a második magyar védelmi vonal is összeomlott volna, Zala megyéig kitolva a határt. Tujgon pasának még Kanizsa ostromára is reális lehetősége lett volna, hiszen a vár védművei régiek és elhanyagoltak voltak, a védők létszáma kétszáz fő körül volt, hadfelszerelés tekintetében pedig rosszabbul álltak, mint Kaposvár.

A vár méltatlanul elfeledett hős védőinek szomorú sorsát fentebb ismertettük, de sajnos még ennyit sem tudunk arról, hogy kik voltak, honnan származtak, és korábban hol szolgáltak. Torma Márton, Zoltai István, Akasztó Miklós és Nagy Imre életútja még feltárásra vár.

Szatlóczki Gábor

Források: Magyar Országos Levéltár, E 185. Magyar Kamara levéltára, Nádasdy missiles

A bejegyzés trackback címe:

https://missiles.blog.hu/api/trackback/id/tr248526838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egyallampolgar 2016.03.26. 18:16:25

A veszély szele elől elfutó kapitány, a hősi pillanat elött menekülő rablók, a maroknyi mártír képe talán már túl vegyes ahhoz, hogy a kollektív emlékezet része legyen. Én az egész sztorit most olvastam először. Köszönöm!!

Gazz 2016.03.26. 19:53:37

A mai városvezetés, Szita polgármesterrel egyetemben pedig nagy ívben szarik a vár megmaradt kevéske maradványaira, amit nemrég a Nostra raktár bontásakor az idóta barom állat alvállalkozó szintén nekiállt bontani.
Szita úr, szégyellje magát.
És a Rippl-Rónai múzeum illetékesei is, akik sejthették, hogy a romokat védeni kell, de a köldöknézegetésnél többre nem futja náluk.

Elar 2016.03.26. 21:30:42

Remek írás!
Középen talán kicsit sok volt, hogy honnan mennyi ágyú - de jó volt olvasni :)

Szelid sunmalac 2016.03.27. 00:47:03

Es megint egy erdekes, hianypotlo es erdekes poszt! Koszonom!

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.03.27. 11:31:22

@Gazz: az előzőek is szartak rá, most legalább fejlődik a város

eisen64 2016.03.27. 14:18:31

Így harcoltak őseink a muszlim agresszióval szemben. Nincs emlékművük, miközben Szigetváron Szulejmán szultánnak készítenek kultuszhelyet: vigyazo.blog.hu/2016/02/02/10_ok_amiert_nincs_helye_szulejman-emlekmunek_magyarorszagon

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.03.27. 20:26:18

@eisen64: így van, amiért itt tömegek haltak meg évszázadokon át, azt merkel meg a kutyái pár év alatt rombadöntik

Gazz 2016.03.29. 09:41:30

@enpera: Ez terelés, másramutogatás. Most 2016-ban a mostani vezetés a felelős.
Emellett az eszement markolós bontás is most történt, nem régebben.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.03.29. 18:02:19

@Gazz: nem , csak te mindenképpen politizálni akarsz

Gazz 2016.03.30. 09:24:41

@enpera: Te akarsz ebbe politikát belelátni. Sőt, politikával akarod eltakarni azt, ami egy városvezetési ügy.

panelburzsuj 2016.03.30. 18:36:30

@enpera:
Az "előzők" is Szita volt.

Hogy ne kelljen licitálnod: 1994-től egyfolytában ő a polgi - előtte meg helyettes volt.

És úgy sejdítem - nézz utána, ha gondolod - hogy 22 éven át a "testületi többsége" is mindig megvolt ahhoz, hogy Kaposváron nagyjából az történjen - vagy ne történjen - amit ő kívánna.

Leptis Magnaq 2016.04.10. 13:04:47

Meg III/III-as besúgó amikor ez kellett!

peca62 2016.04.16. 14:12:54

Ovasgatva a végvári történeteket a hódoltság korából ,felvetődik milyen kevés sikert értünk el akkoriban is.milyen kevés volt a fegyver a hadra fogható.A helyzet siralmasan hasonló a mai helyzethez.Ideje lenne leszokni a dübörgésről,és megtalálni helyünket a világban a valóságban.Sokkal jobban tudnánk érvényesülni mai világunkban is .teljesen elvesztettük a realitás érzékünket.Szomoruan olvastam a sok árulásról ,nevetséges létszámú őrségekről.harc nélküli feladásról.az általános esélytelenségről.Nagyuraink rossz döntéseiről.-Avval együtt főhajtás a várért hősi halált halt vitézeinek.Jó írás ,nem hallottam előtte a történetről.

várúrfi 2016.06.12. 20:38:37

Tisztelt MIssiles csoport, csupán tájékoztatásul: a Gyulaffyakról nemcsak Hangodi László barátom írt. Végvidék trilógiám első kötete, a Végvidék c. 750 oldalas tényregény 4 éve jelent meg, a második, a Kései Virradat Gyulaffy erdélyi éveiről tavaly karácsonykor. Jelenleg a trilógia harmadik kötetén, IV. Gyulaffy László erdélyi főkapitány és a 15 éves háború előzményein dolgozom. Alapos kutatásaiknak felettébb megörültem. Munkájukhoz sok sikert kívánok.

várúrfi 2016.06.12. 20:41:20

Még csak annyit: rátóti Gyulaffy László Lestár nevű jeles erdélyi diplomata unokaöccse életéről Dr. Bíbor Máté egyetemi oktató, levéltáros végzett és végez alapos kutatást.

Véreskard 2016.09.16. 21:34:18

@várúrfi: Engem érdekel a könyve, szeretném megrendelni, de a webes boltokban azt látom, hogy kifogyott. Meg tudná mondani, hol szerezhetem be?