Missiles, a 16-17. század hétköznapi történelme

Várháborúk kora

Szigetvár 1566-os ostromának utolsó órái

Adalékok Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán halálának körülményeihez

2016. augusztus 25. - Várháborúkkora

metszet_szigetvar.jpg

Az idei évben emlékezzünk meg Szigetvár 1566-os ostromának 450 éves évfordulójáról. Ennek apropóján számos újságcikk, tanulmány jelent meg, vagy áll megjelenés előtt, hogy e sorsfordító történelmi esemény részleteit a történettudomány és a régészet segítségével feltárja és bemutattassa.

A napokban jelent meg a Történelmi Szemle hasábjain Fodor Pál és Varga Szabolcs közös tanulmánya, mely Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán halálának idejét illetve helyét, az egykorú magyar és török krónikák elbeszéléseinek segítségével kísérli meg felvázolni.[1] Jelen írásunk e témában kíván a fennmaradt levelezések segítségével, újabb adalékokkal szolgálni, felvetni a továbbra is nyitva maradt kérdéseket, valamint némileg árnyaltabb képet alkotni az eseményekről.

A tanulmány első felében Zrínyi Miklós halálának körülményeiről és annak pontos helyszínéről olvashatunk Varga Szabolcs tolmácsolásában. A több mint egy hónapos ostrom és a halál idejének és helyszínének legfontosabb forrása, a szemtanú Cserenkó Ferenc, Zrínyi Miklós apródjának elbeszélése, melyet az események után, valamikor 1567-1568 évfordulójának tájékán jegyzett le. A visszaemlékezést 1568 áprilisában Budina Sámuel fordította le latinra, és némi kiegészítéssel, rövidesen nyomtatásban is megjelent latin és német nyelven is. Cserenkó mellett, egy másik túlélő beszámolója is fennmaradt több változatban.[2] Az ismeretlen nevű szigeti gyalogost, aki 1566. szeptember 10-én érkezett a győri táborba, egyenesen a törökök küldték, hogy megvigye Sziget elestének hírét.

A két szemtanú beszámolója közül a szigeti gyalogosé három nappal, míg Cserenkóé egy-másfél évvel később került lejegyzésre. Cserenkó esetében, különösen, hogy a művét lefordító Budina Sámuel azt legalább egy, helyszíni hírforrásból származó információkkal is kiegészítette, feltételezhetjük, hogy mind az eltelt idő, mind az esetleges más túlélővel, vagy túlélőkkel való informális érintkezés befolyásolhatta az eseményekről adott képét.[3] A Zrínyi körül gyorsan kialakuló hőskultusz hatására, az utólagosan idealizált, és eposzi eszközökkel megírt kitörés történet valóságtartalma, a nyilvánvalóan kiszínezve kiegészített szövegrészektől ma már elválaszthatatlan.

Cserenkó Zrínyi halálának napját, és a vár elestét szeptember 7-ében adja meg. Varga tanulmányában részletesen elemzi és bemutatja a ránk maradt számos magyar, latin és német nyelvű krónika és feljegyzés, így Forgách, Istvánffy, Kovacsóczy és Pethő Gergely által, nagyrészt Budina alapján megírt eseménysorának időrendi és cselekménybeli eltéréseit, és megállapítja, hogy szeptember 7-e Zrínyi halálának az időpontja. Az ettől eltérően, Istvánffynál előforduló 8-i dátum, elsősorban a hibás dátumfeloldásból eredeztethető.

Mivel az egykorú levelekben ezzel ellentétes információ nem maradt ránk, és a jelenlévő túlélőnek e fontos kérdésben hitelt adhatunk, Varga következtetését helytállónak tekinthetjük. Zrínyi kirohanása és halála után Szigeten történt események, vagyis a vár elestének pontos körülményei, és ahogy Batthyány Ferenc fogalmaz, a „rettenetes hír” megvitele tekintetében azonban számos kérdés tisztázásra vár.

A szigeti ostrom kimenetelét a környező várak és palánkok prefektusai, porkolábjai és hadnagyai folyamatosan naprakészen követték. A babócsai, csurgói és kanizsai hadnagyok gyakori fogolyszerző és felderítő portyákat küldtek Sziget környékére, illetve a pribékek és a környékbeli parasztság ostrommunkára kényszerített megbízható tagjai is rendszeresen hírekkel látták el a végházak parancsnokait.[4] A hírláncolat kiindulópontja Babócsa volt, ahonnan a legfrissebb hírek és a foglyok Csurgón és Berzencén át Kanizsára, majd onnét Egervár, Sárvár érintésével egyenesen a győri táborba futottak be. Szalay Benedek, a kanizsai vár prefektusa, Nagy Benedeket küldte Babócsára, hogy mihelyst híreket kap, azt azonnal továbbítsa Kanizsára.[5] A Németújváron élő Batthyány Ferenc is futárokat tartott Csurgón és Csáktornyán, hogy azonnal értesüléseket szerezzen Sziget helyzetéről.[6] A jól kiépített és működtetett információs csatornának köszönhetően optimális esetben akár két nap alatt is Győrbe értek a levelek. A Babócsáról reggel elküldött levél még aznap este Kanizsára érkezett, onnan pedig rögtön továbbküldték, és egymást váltó futárok vitték Egerváron át Sárvárra, így az másnap reggelre, azaz alig több mint 24 óra alatt megérkezett Kanizsai Orsolyához. A győri táborba beérkező számtalan bizonytalan eredetű rémhír között, gyakorlatilag egyedül a Kanizsa felől továbbított hírek voltak megbízhatóak. Jellemző, hogy Miksa császárnak és a győri tábornak az ostrom utáni hetekben gyakorlatilag fogalma sem volt arról, hogy a török mit csinál, mely várakat foglalta el, hol rabolt, és merre indult. Legfőképpen pedig azt nem tudták, hogy a szultán és a beglerbég hada egyáltalán hol is van. Miksa császár éjszaka küldetett Nádasdy Kristófért, hogy levelet írjon Sárvárra. Kanizsai Orsolyának szeptember 21-én írt levelében szépen össze is foglalta a helyzetet:

„Mert ez éjel immár elis alutam vala, hogy császár Gróf uramat hozám kűlte vala, és azt parancsola ű fölsége, hogy nagyságodnak megírjam, hogy menénel hamarab lehet, nagyságod végére mennyen az rabló török, ha meg tért, és meddig volt ide fel, és ha sok rabot vitte, aztis, hogy ha Börzönce, Csurgó török kézbe vagyon-e, mert a híre az it, hogy ezek mind török kézbe vannak. Továbá aztis ércse meg nagyságod, vagy rab által lehet, avagy egyéb által, az császár hol vagyon, és beglerbég is hol vagyon, és ha igyekszik töb házat szállani azon fel Kanisa felé. Rövideben nagyságod meg ércse, ezeknek annyi kémek nincs ki egy pénzt érne valahol, ki vagyon mindenek, én tűlem kérdenek hírtt.”[7]

Mindezek fényében némileg ellentmondásos az, hogy a vár elestének és Zrínyi halálának híre mikor és miként jutott el a környező várakba és a győri királyi táborba. Első levelünk másnap, azaz szeptember 8-án késő este kelt Kanizsán, és Csányi Ákos, Kanizsai Orsolya birtokainak főprefektusa, írta úrnőjének a legfrissebb szigeti hírekről.[8] Csányi az értesüléseit egy Babócsáról Kanizsára hozott pribéktől szerezte és pontosan tudta már, hogy a törökök elfoglalták a vár palánkját, azaz a külső várat, és Zrínyi a belső várba szorult. Csányi hírei azonban csak az 5-6-ai eseményeket írták le, a vár elestéről egy szó sem esett benne. Felmerül a kérdés, hogy másfél nappal Zrínyi halála és Sziget eleste után mért nem tudták, hogy mi történt Szigeten. Abban aligha kételkedhetünk, hogy egy ilyen jelentős hírt azonnal továbbítottak volna a török táborban lévő kémek, illetve a babócsai felderítők. Csányi a rákövetkező napon, azaz 9-én kelt első levele[9] úgyszintén nem említi a történteket, de még aznap, feltehetően késő délután befutott Kanizsára a megrendítő hír, mert tudjuk, hogy az másnap reggel 10-én már Sárváron, Kanizsai Orsolya előtt is ismert volt, sajnos azonban ez a levél nem maradt fenn az utókornak.[10]

Hogyan jutott el ez a hír? Tudjuk, hogy a vár elestét követően a törökök három fogságba esett magyar gyalogost küldtek Babócsára, Károly herceghez és a győri táborba, hogy tudassák a török győzelmet.[11] Név szerint nem ismert egyikük, 10-én érkezett meg Győrbe és személyesen adta elő az utolsó nap eseményeit, és Zrínyi halálának körülményeit. A gyalogost megérkezésekor Báthory Andráshoz, Babócsa birtokosához kísérték, amiből gyanítható, hogy Szigetről való elbocsátásakor Babócsára ment először. Batthyány Ferenc szeptember 10-én írt levelében megköszönte Kanizsai Orsolyának, hogy a „rettenetes hírt” tudatta vele.[12] Leveléből az is kiderül, hogy a hír délután 3-kor érkezett meg Németújvárra, és hogy a Sárvárra vitt hírhozó embert Kanizsai Orsolya a győri táborba kísértette a királyhoz. Az elszórt utalásokból több dolog is világossá válik. Elsőként az, hogy Sziget elestének hírét élőszóban továbbították, vagyis feltehetően nem csak levélben, vagy abban egyáltalán nem, hanem a túlélő szemtanút küldték, hogy elbeszélhesse a történteket. A szemtanúkat, kémeket máskor is gyakran személyesen vitték az adott főhadnagy, vagy várprefektus elé, és nem írtak róla jelentést, csak egy kísérő levelet. Feltehetően 9-én Csányi sem húzta az időt a kihallgatással és levélírással, hanem azonnal megfelelő védelemmel útjára bocsátotta a gyalogost. Batthyány leveléből kiderül, hogy 10-én a reggeli órákban érkezhetett Sárvárra, és a táborban kelt jelentésekből ismert, hogy még aznap Győrbe is eljutott. Csányi 9-ei levele azt sejteti, hogy legkorábban 8-án késő este, de valószínűbb, hogy csak 9-én reggel kísérték a gyalogost Babócsáról Kanizsára.

Fentebb már írtunk róla, hogy nincs okunk kételkedni abban, hogy Sziget vára szeptember 7-én délután esett el, ahogy arról is, hogy késve érkezett meg a hír Kanizsára, majd a keresztény táborba is. Normális esetben a táborban lévő kémek, vagy a babócsai felderítők még 7-e délután jelentették volna, hogy a vár elesett. Mégis mi lehetett a késlekedés oka? Cserenkó és a szigeti gyalogos beszámolójából egyértelműen kiderül, hogy Zrínyi és vitézei kitörésére a várban tomboló tűzvész, és a tarthatatlan helyzet miatt került sor. Ugyanakkor a hídon való összecsapás pontos idején kívül a további harcot már kronológiai támpontok nélkül egyben adták elő. A két beszámoló közti legfontosabb eltérés, hogy a szigeti gyalogos a puskapor robbanását a kitörés előttre teszi, és pont azzal indokolja, Zrínyi elhatározását. Jelentése szerint a boltban (boltozatos teremben)[13] nagy mennyiségű lőpor volt, mely egy asszony hanyagságából meggyulladt és a robbanás a még életben lévő védők közül sokakat megsebesített és megölt.[14] Zrínyiék látva tarthatatlan helyzetüket, a megmaradt védőkkel a várkapu elé gyűltek, majd kinyitva a kaput a hídra mentek, ahol egy előkelő törököt lelőt. A harc közben a szultán nevében felszólították a megadásra, de ő azt elutasította, majd az ismert módon puskalövésektől meghalt. A körülötte harcoló vitézek még sokáig védelmezték a holttestet, de miután mind odavesztek egy „török kutya” lefejezte, és frissen, véresen a szultán elé vitték a fejét. További robbanásról nem tett említést.

A várba visszavonuló katonaság számából és a hely szűkös voltából, különösen a belső magot alkotó középkori téglavár esetében, az elkeseredett és utolsó emberig tartó harc még órákig is eltarthatott. A túlélők egy része feltehetően megadta magát, vagy fogságba került, de a két szemtanú helyenként horrorisztikusra festett képe alapján a többség a harc általi dicső halált választotta. Istvánffy Miklós krónikájában megemlékezik Zrínyi korábbi csákányi hadnagyáról, Novák Jánosról is, aki a téglavár tornyában még órákig kitartott:

… még jó erejében lévő vénember, puskás lovasok hadnagya, midőn az kőből rakott toronyban harcolva szaladtanak s egynéhány óráig magokat ott oltalmazták volna, végtére az sűrű golyóbisok szélvészétől, az jancsároktól elburíttatván s megölettetvén, láboknál fogva onnét kivonattanak vala.”[15]

Istvánffy szerint maga Cserenkó, többedmagával a konyhán elrejtőzve túlélte az öldöklést és fogságba esett, ahonnét a későbbiekben Zrínyi Miklós fia, György váltotta ki.[16]

A Cserenkó által egyszer belső, másszor kisebb várnak nevezett rész, valójában két várból állt, a korábban belső és középső várnak, később pedig óvárnak és belsővárnak (1561) nevezett részből. A szigeti vár középső várának kerítő fala, és a benne lévő épületek nagyrésze fából épült, és nagymennyiségű javításra szánt faanyagot és veszőt tároltak ott. A belső vár területén a védművekbe és egyéb gazdasági épületekbe beépített, illetve mellette tárolt fa építőanyag mennyisége több száz köbméter lehetett. Cserenkó leírása szerint a harc befejeztével a tűz elérte a téglavár kerek tornyának földszinti boltozatos helyiségben tárolt puskaport, mely egy hatalmas robbanásban, alapjáig szétrepítette a felmenő tégla és kőfalakat. A szűk, heves tűzzel égő palánkkal körbevett belsővári területen bekövetkezett detonáció kíméletlen pusztítást végzett a győzelmüket ünneplő és fosztogató törökök között. Cserenkó szerint csak itt, és ekkor háromezer oszmán katona halt meg. A szám gyaníthatóan túlzó a hely mérete és befogadóképessége okán, de így is több százan halhattak meg. A robbanás idejét tekintve egymástól eltérő két szemtanúi beszámoló, és a túlélők elbeszélésén alapuló Istvánffy leírás alapján eldönthetetlennek tűnik, hogy valójában hány robbanás is történt. A berobbanás okozta katasztrófák elkerülése végett, bevett gyakorlat volt, hogy a várakban a puskaport több kisebb tételben, eltérő helyeken tárolták. Mint fentebb említettük időrendben a szigeti gyalogos beszámolója tekinthető a legfrissebbnek, a legkevésbé befolyásoltnak, ugyanakkor Cserenkó, és Istvánffy forrásai a kitörés után, a várban esett, estek fogságba, így az általuk előadott tömegkatasztrófa tényét ugyanúgy nincs okunk kétségbe vonni, mint a háromnapos beszámolóét. A gyalogos a Zrínyi halála utáni eseményekről már nem beszélt, így a második robbanás hiánya nála, nem perdöntő e kérdésben. Feltehetően a Cserenkó által leírt, és a kitörést megelőző tűzvészben egy kisebb lőporrobbanás is történhetett, melyről sok egyéb más esemény mellett nem tett említést.

A robbanás, vagy robbanások a tűzvészt csak fokozhatták, így az is valószínű, hogy hosszabb ideig a belsővár területe az oltás nehézségei és késlekedése okán megközelíthetetlen volt. Felmerül a kérdés, hogy a magyar foglyok és török katonák beszámolói mellett, Szokulu Mehmed nagyvezír mikor szerzett tényleges bizonyságot Zrínyi haláláról és a vár elestéről, azaz mikor tudták a tűz csillapodása után a helyszínt ismét birtokba véve a vár elfoglalását rögzíteni, illetve Zrínyi holttestét a helyszínről elvinni. Ha ugyanis helyt adunk a leírásoknak, vagyis Zrínyi déltájban halt meg, a megmaradt védők pedig még egy-néhány órái kitartottak, a fosztogatás közben történt lőpor robbanás idejét pedig késő délutánra tesszük, akkor az elemi erővel, kiterjedten égő belső vár oltása és ismételt megközelítése a szükséges víz hiányában, a szürkületi, majd sötét éjszakai órákban már aligha volt lehetséges. Cserenkó művét Budina kiegészítve, ugyanis arról írt, hogy Zrínyi fejét csak 8-án tűzték karóra a szultáni sátor előtt, illetve az érte járó jutalomért, a szigeti katonák levágott fejét is csak akkor hordták oda.[17] Istvánffy arról ír, hogy:

Zrínyinek az fejét az harc után egy kevéssel Ali fõ jancsár aga el vágata, akinek az róla lefosztatott marhái is jutának együtt egy Perván nevű igen fõ lovával s az táborban Mehemethez küldetvén, s ott karóban tétetvén az törököknek s egyebeknek csudájára lõn. Az derekát penig banjalukai Vilics Musztafa lovashadnagy, ki annakelőtte rabja vala, hamarjában eltemetteté.”[18]

Istvánffy közvetlenül ezután ír a puskapor felrobbanásáról, amit Budina művéből vett át. Istvánffy elbeszélése azonban mindvégig jól elkülöníthetően saját szerkesztmény, így nem egy esetben időrendileg egymásnak ellentmondó eseményeket és helyszíneket is egyben tárgyalt. Számos túlélőtől, vagy egyéb hitelesnek tekinthető forrásból származó rövid történetekkel tűzdelte tele az eseményekről szóló leírását. Ezek visszatérő eleme, hogy valakinek a halálról, vagy fogságba eséséről emlékezik meg, ami arra utal, hogy ezen információk többsége a kiváltott foglyoktól, vagy azok családi legendáriumaiból származik. A túlélők elbeszéléseinek összegyűjtésére személyes oka is volt, hiszen testvére Istvánffy Pál is az ostrom során esett el.[19] Feltételezhetjük, hogy a család már közvetlenül az ostrom után tudakozódott a történtekről. Amennyiben helytálló Cserenkó, Budina és Istvánffy elbeszélése a torony robbanásának idejéről, és saját időrendi feltételezésünk, akkor nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a törökök között támadt pánik és zavartság elodázta a győzelem tudatosulását. Az időrendi ellentmondások miatt, és logikailag egyező támpontok nélkül, sajnos az sem vehető bizonyosra, hogy Zrínyi holttestét mikor fejezték le, és vitték a szultán sátra elé.

Ha hihetünk Budinának, akkor joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy Zrínyi fejének lándzsára tűzésére mért nem 7-én a győzelem napján került sor, mért vártak vele egy teljes napot. Ugyanakkor az ellentmondásokra fentebb felvázolt lehetőség csak egy a sok közül, de magyarázatul szolgálhat arra, hogy mi volt ennek és a hír késlekedésének oka. Természetesen többféle forgatókönyv is elképzelhető a körülmények tisztázására, akár a fentebb vázolt eseménysor, de akár annak teljes ellentéte is. Legalább ennyire elképzelhető az is, hogy Zrínyi halála után a védekezés pánikszerűen összeomlott, a belsővár rövid időn belül elesett, Zrínyi fejét és testét a szultán elé vitték, és a robbanás már csak a fosztogatás közepén vagy végén, kora délután, vagy a kora esti órákban történt.

Az idézett írás második részében a Fodor Pál, Szulejmán szultán halálának időpontja körüli bizonytalanságokkal foglalkozik. Barabás okmánytárában közölt levélre hivatkozva október 29-ét adja meg, miszerint a király hivatalosan is értesült az oszmán uralkodó elhunytáról.[20] Az ezt megelőzően Kanizsán és máshol kelt jelentések, már megemlítették ugyan a szultán halálát, de nem tudtak bizonyosat mondani afelől, hogy tényleg meghalt-e, vagy csak nagyon beteg.[21] Október 15-én kelt az a levél, melyet Czobor Imre hadnagy írt Kanizsai Orsolyának Kanizsáról, és melyben elsőként számolt be a szultán haláláról, és a török had indulásáról.[22]

„Tednap jöve egy inas, kit Szigetben fogtak volt meg, egy jancsárhoz akadott voltt az inas, Gredei János inassa volt, az ez elmúlt szombaton jöt ki az táborból, az azt mongya, hogy török császár meg hala ez nyillván való dolog és hír az török között. Az jancsároknak egy […] meg [fizettek], de az tüb török hadnak semmit nem fizettek meg. Az had ell indolássa vagy tednap, vagy ma lészen. Az Szigett várátt meg csinálták az várossátt is, és az török had ell oszolt, Budára indolt begler bég …”

Czobor Imrét, Dóczi Jánossal és Balassi Andrással egy kisebb lovas és gyalogos kontingens élén, augusztus első felében küldték Kanizsára erősítésként.[23] Következő, október 22-i levelében pedig arról írt, hogy:

„Az ki két pribék jött, azt mongyák, hogy az császár halálát igen beszélik az törökök, de igen tiltják, hogy ne hirdessék.”[24]

Összegezve a leírtakat több fontos megállapítást tehetünk. Nem tudjuk pontosan hogy Zrínyi kitörése és halála után hány óráig húzódott el a védők ellenállása. Hány lőporrobbanás volt a belsővárban, illetve a második mikor következett be? A törökök számára mikor lett nyilvánvaló a tényleges győzelem, mikor fejezték le, és vitték Zrínyi holttestét a szultáni sátor elé? Sziget elestének híre legkorábban 9-én érkezett Kanizsára, majd onnét 10-én reggel Sárvárra, délután 3-ra Németújvárra és rövidesen még aznap Győrbe is. A számos lehetőség közül mi volt a hír késlekedésének az oka? A szultán haláláról, a jelenleg ismert első híradás október 15-én kelt Kanizsán. Ekkor már a török táborban is nyilvánvaló hír volt. Ezekben a napokban oszlott el, mind a keresztény, mind a török had is, így bizonyosan Győrben is tudott volt.

A Missiles kutatató csoport által feltárt és feldolgozott levelek száma korántsem tekinthető teljesnek, mivel a Nádasdy Tamás nádor halála (1562) utáni időszakra ez ideig külön gyűjtést nem végeztünk. Számos értékes, és újabb adalékokkal szolgáló levelek lappanghatnak még a grazi, ljubljanai, bécsi, magyar, szlovák, horvát és román levéltárakban.

A fentebb leírt időrendi problémákon túl, a szigeti vár és város erődítményrendszere tekintetében is számos ellentmondást tartalmaznak az elbeszélő forrásaink. A várnépeknek, és a várnépi katonaságnak helyet adó, azaz szó szoros értelemben vett vár, vagyis a belső és középső vár, illetve a hozzá kapcsolódó, és még Enyingi Török Bálint által 1534 körül a mezei hadainak épített palánk, másként a külső vár egymáshoz való térbeli és katonai igazgatási viszonya, valamint a városi palánk rendszerének tisztázása a következő blogtémánk lesz. Szigeten ugyanis csak egyetlen város volt, az új és óvárost sem az inventáriumokban, sem az ostrom előtti levelekben nem említik. A gyakorlatban az ostrom idején egy védősereg volt Szigeten, de jogviszony, fizetés, szolgálati mód és kötelezettség tekintetében a vár, és a palánk, illetve városi palánk lovassága és gyalogsága élesen elkülönült. A két katonai szervezetnek külön tisztikara és gyökeresen eltérő szervezeti felépítése volt, csak egy volt közös bennük a parancsnok személye. Zrínyi Miklós a vár élén, mint prefektus, a palánkokbeli mezei hadak esetében, mint főhadnagy, a városból és a környékről behívott nemesség és parasztság tekintetében, mint baranyai főispán, mindezek felett pedig együttesen, mint a Dunán inneni főhadnagy parancsnokolt. Mindezeken felül a várban még egyéb, erősítésként odarendelt gyalogos és lovas csapatok is voltak, melyek hadnagyai a Dunán inneni főhadnagyi tisztének voltak alárendelve. Sziget esete nem egyedülálló, a királyi várakban már az 1540-es évek közepén az összes fontos tisztséget a hatékonyság okán egy személy töltötte be, mint például Gyulán is, de a szervezeti és jogviszonybeli elkülönülés, vagyis a többszörösen párhuzamos struktúra a magánvárakhoz hasonlóan mindvégig fennmaradt. A magánvárak esetében, mint pl. Korotnán, Kéthelyen, Szenyéren, Kanizsán, Palotán (1559-ig) és Pápán az egyes katonai szervezetek parancsnoki posztjait más-más személyek töltötték be, akik nem tartoztak egymás alá és fölé rendeltségébe, mindössze az együttműködés kényszere volt meg. Bejegyzésünk témájában járatos olvasóinknak bizonyára feltűnt, hogy Zrínyi és a vár kapcsán írásunkban nem szerepelt a várkapitányi tisztség, illetve az, hogy helyette a főhadnagy, hadnagy megnevezést használtuk. A katonai szervezetek és tisztségek ugyancsak egy következő szeptemberi blogtémánk lesz.

 

Szatlóczki Gábor

 

[1] Fodor Pál-Varga Szabolcs: Zrínyi Miklós és Szulejmán halála. Történelmi Szemle LVIII. (2016) 181-201.

[2] Ruzsás Lajos-Angyal Endre: Cserenkó és Budina. Századok 105.(1971) 57-69.; Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvari hős életére vonatkozó levelek és okiratok. II. MTA, Bp., 1899. (Magyar Történelmi Emlékek. Okmánytárak 30.) LV. sz.

[3] Budina műve végén Zrínyi és katonái fejének kitűzéséről írt rész gyaníthatóan ugyancsak egy ma ismeretlen helyszíni beszámoló alapján készült.

[4] „… Sziget felől nagyságodnak ezt írhatom, Koskolti Miklós az nagyságod szolgája, ím mostan este jöve Babócsáról ezt mondja hogy csütörtöktől fogva éjjel nappal az lővés ostromlás meg nem szűnt. Azt is mondja Zrínyi György uram egy pribéket neki öltöztetett beretváltatott volt az táborba küldte volt egész nap estig ott járt tegnap jöt meg azt mondotta …” MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 9. d. Csány Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 89.; „Nem tudom ha meg írtam volt nagyságodnak az babócsai gyalogok negyven öten mentek volt csatára, tizen hete mind a java veszett oda, Balassi András uram, Dóczi János, Czobor uram velük lévén, úgy mint száz loval tegnap mennének Babócsa felé csatára.” MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 9. d. Csány Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 96.;

[5] „… az nagyságod parancsolatja szerint szólván Benedek urammal az istennek nevébe ím indulnak nagyságod jámbor szolgái valami nyelvet és bizony hírt hoznak hamarsággal nagyságodnál lészen, azon kívül is minden elé vigyázzok látja isten kegyelmes asszonyom fő oka Nagy Benedek Babócsán létének is hogy nagyságod adhatna bizony hírt ő felségének Sziget felől, jó tanácsokkal bocsátok …” MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 9. d. Csány Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 92.

[6] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 4. d. Batthyány Ferenc – Nádasdy Tamásné nr. 32.

[7] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 22. d. Nádasdy Kristóf – Nádasdy Tamásné nr. 23.

[8] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 9. d. Csány Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 89.

[9] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 9. d. Csány Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 90.

[10] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 4. d. Batthyány Ferenc – Nádasdy Tamásné nr. 32.

[11] Barabás: im. LV. sz.

[12] lásd 11. j.

[13] A szövegben nem szerepel, hogy a bolthelység a belső várban, vagy annak tornyában lett volna. Ha elfogadjuk, hogy két robbanás volt, akkor az első egy másik, azonosítatlan épületben következet be.

[14] Bagi Zoltán összefoglalásában, ezúton mondunk neki köszönetet.

[15] Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. I/2. 13-24. könyv. S. a. r. Benits Féter. Balassi, Bp., 2003.

[16] u.o.

[17] Budina Sámuel Históriája magyarul és latinul Szigetvár 1566. évi ostromáról. Ford. Molnár Imre. Szigetvár, 1978.

[18] lásd 16. j.

[19] u.o.

[20] Fodor Pál-Varga Szabolcs: Zrínyi Miklós és Szulejmán halála. Történelmi Szemle LVIII. (2016) 181-201.

[21] u.o.

[22] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 4. d. Czobor Imre – Nádasdy Tamásné nr. 16.

[23] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 9. d. Csányi Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 92-93..

[24] MNLMOL.: MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles 4. d. Czobor Imre – Nádasdy Tamásné nr. 16.

A bejegyzés trackback címe:

https://missiles.blog.hu/api/trackback/id/tr6511652288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Várháborúkkora · facebook.com/missiles.blog.hu 2016.08.25. 22:39:35

@enpera: Vége a nyári uborkaszezonnak. Minden héten új téma lesz, nagyon friss kutatási eredményekkel.

ekho. 2016.08.26. 18:29:11

Én is épp készülök egy képpel a 450. évfordulóra, úgyhogy külön köszönöm a cikket ;)

kvadrillio 2016.08.26. 19:02:06

az az igazság, hogy énekeljünk már egy jót 23-án arról, hogy milyen jó volt az emberkék felhúzása a fákra és még élve kivágni a szívüket........AKÁR AMCSI RITMUSRA IS !!! hajráááá !!! tralllallalllalllaaaaa.....:)))))))))))))

A HÜLYESÉG, HA FÁJNA, SCHMIDT MARISCHKA 24 ÓRÁN ÁT ORDÍTANA !

kvadrillio 2016.08.26. 19:04:48

AVAGY....TÖRTÉNELMI HÜLYESÉGEK MAGYARORSZÁGON A 21. SZÁZADBAN.........