Missiles, a 16-17. század hétköznapi történelme

Várháborúk kora

Egy ismeretlen boszniai hadjárat, Szigetvár 1566-os ostromának idején

2016. október 21. - Várháborúkkora

kostajnica_1.jpg

Manapság, a kerek évforduló miatt sokat hallhatunk az 1566. év főbb eseményeiről, Szigetvár és Gyula elestéről. Mégis ebben az évben történtek olyan események is, amelyek vagy félhomályban maradtak vagy egyáltalán nem ismertek. Ez utóbbiak egyikéről, a császári-királyi hadak horvátországi és boszniai ellentámadásáról szól jelen írásunk.

A 72. éves Szulejmán szultán 1566. május 1-én elindult hetedik és egyben utolsó a Magyar Királyságba vezetett hadjáratára. A háború, hasonló módon, mint 1552-ben, újra Erdélyéért folyt Erdélyen kívül. A Habsburg udvar ugyanis nem tette le azon szándékáról, hogy megszerezze a János Zsigmond kezén maradt Szapolyai országrészt. Ehhez pedig a császár az 1565 decemberében összehívott augsburgi birodalmi gyűlésen kért segélyt a rendektől, akik Istvánffy szerint egy igen jelentős had, 40 000 gyalogos és 8000 lovas kiállítását szavazták meg. Az Augsburgban folyó tárgyalásokkal párhuzamosan Károly főherceget megbízta, hogy Pozsonyba hívja össze a magyar rendeket.[1] Természetesen a császár szándékai nem maradtak rejtve a Porta előtt sem. Mivel a szultán semmiképpen sem akarta elveszíteni az Erdély feletti hatalmát, így már 1565 végén – 1566 elején egy újabb hadjárat megszervezésére adott parancsot, amelyről hamarosan a Habsburg Monarchiában is értesültek.[2] Csányi Ákos, a Nádasdy birtokok főprefektusa már 1566 januárjában a következőket vetette papírra: „Ezt is írhatom nagyságodnak, hogy az török császár ki jövetének híre el hattota mindez végházakat. Láttam is babócsai levelet róla, kiből ki tetszik, hogy irtóznak az hírtől. Bizony senkinek nem mondtam, de vagyon négy hónapja, talán több is, hogy egy töröktől hallottam. Magamba látja isten gyakorta ez előtt gondoltam, hogy fiait öletvén, és vezérit Kozul pasával békeségbe jár, hogy országába mindent lecsöndesétvén ez mi császárunkat szép szóval fenyegetés alatt tartván, adót is rajta vévén, ennyi esztendőktől fogva magát helyheztetvén hadat magokatván pénzét hadra gyűjtvén, hogy reánk jő valamivel nagyobb dolgot mívelhet, ha meg hal is az hadba, ellen az ő neve. Azért kegyelmes asszonyom, ím immár ugyan nyilván hirdetik, hogy el jő, kit ha az úr isten nem enged, ugyan semmi lészen, és ha azért nem hirdetik hogy csak ijesze az mi császárunkat, de az Duna mellett mind hajók csinálása, élés szerzése, népeknek az ő egész birodalmába számlálása az falukon el kezdetheti. Tegnap jőve, Pálfy Ambrusnak Budáról egy rabja, ki Piri aga kezességén volt. Meg akarám csináltatni ha igazat nem mond három hétig volt Budán pasánál, bizonnyal mondja hogy semmi kétség abba hogy császár el jő idejében, hanem szokott az előtt jönni Duna mellett, beglerbég nagy haddal Szigetre és azon fel János király fia mellé nagy hadat bocsát ím maga az derék haddal az Dunát tartja, de én kegyelmes asszonyom mindezeket az kegyelmes úr isten semmivé teheti.”[3]

A szultáni készülődésről az év januárjának végén, februárjának elején már Bécsben is tudtak, mint ahogyan ez Ferdinánd főherceg 1566. február 21-i leveléből is kiderül. A Prágában tartózkodó főherceget ugyanis II. Miksa német-római császár és magyar király ugyanazon hónap kilencedikén az Isztambulba küldött Habsburg orátor, Albert Wyss híreiről tájékoztatta, amelyek szerint a Porta háborúra készül mind szárazföldön, mind a vízen. Az uralkodó testvérétől kért tanácsot, mi tévő legyen ebben a helyzet, hiszen folytak a béketárgyalások az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia között, amelyből az utóbbi tárgyalófél János Zsigmondot ki akarta rekeszteni.[4] A testvérek között egy élénk levélváltás vette kezdetét, hiszen a császár február 23-án egy latin, majd két nappal később egy német nyelvű levélben újra és újra a háborúra való felkészüléssel kapcsolatban kért javaslatokat öccsétől. Ferdinánd főherceg február 29-i válaszából pedig kiderül, hogy három vár megtámadásától tartott az uralkodó és az Udvari Haditanács: Sziget, Eger és Gyula. Ezek megerősítését tervezték, ide kívántak rendelni újabb csapatokat. A főherceg válaszában arra is javaslatot tett, ha Zrínyi Miklós vagy Kerecsényi László lemondana tisztségéről, kifejezve azon véleményét, hogy akkor azonnal az uralkodó jelöljön ki más, alkalmas személyt az oda rendelt katonaság élére.[5]

Kevéssé ismert, ám tény, hogy az Udvari Haditanácsnak már 1566 áprilisában volt egy kész haditerve. Erről Földvári István, Zrínyi egyik szervitora 1566. április 28-án Alsólendváról Csányi Ákost a következőképpen tájékoztatta: „hogy császár ő fölsége írt volna Károly hercegnek Augustából (ma Augsburg, Németország), és azt parancsolta, hogy kétszáz ezer emberre való élést szerezzenek. Az ő nagysága mostani értelme szerint lészen az fejedelemnek ugyan bizonyában való hada, és személy szerint hadban lészen, ki immár nem késik Augustából alá jönni. Ő maga derék táborával Bécsnél lészen, Ferdinánd herceget, csehországi és morvai hadával Nagyszombatnál (ma Trnava, Szlovákia), avagy Sempténél (ma Šintava, Szlovákia) végezte lenni. Károly herceget pedig Stájer, korontáli (ma Karintia) és Kranjolabeli (ma Szlovénia) hadával Potolynál (ma Ptuj, Szlovénia) végezte lenni. Az derék hadnak, kiben császár ő fölsége személye szerint lészen, főhadnagya [Obrist Feldhauptmann] az saxonai herceg (Ágost szász választófejedelem) és marsallja [Feldmarschall] gróf Kinter svarczenburgi lészen.”[6]

Mint a levélből kiderül Károly főhercegnek azt a feladatot szánták, hogy a stájer, karintiai, krajnai, horvát és szlavón katonasággal Ptujnál gyülekezzen. E haderő egy részének azonban nem csak a puszta várakozás jutott osztályrészül, hanem támadást is indítottak a hódoltság területén, mint ahogyan Giczy Farkas Kanizsay Orsolyának 1566. szeptember 4-én Sztenicsnyákból (ma Sjeničak Lasinjski, Horvátország),[7] valamint az Udvari Haditanács év végén készült hadijelentés erről beszámolt.[8] Elevenítsük fel tehát, mi is történt a horvát-vend végeken. Az 1566 júliusában még Bécsben tartózkodott főherceg megindult kíséretével a számára kijelölt hadakhoz.

Giczy Farkas, Nádasdy Tamás nádor rokona volt. 1555-57-ben a nádori lovasságban szolgált, először Kanizsán, majd a Rábaközben. Részt vett az 1556-os török elleni hadjáratban, a babócsai csatában és Korotna ostromában. 1559-ben lett Sztenicsnyák prefektusa. János nevű testvére, Kerecsényi László alatt szolgát Gyula 1566-os ostroma során, és azon kevesek egyike volt, aki nemcsak túlélte, de fogságba sem esett.

A készülődés nyitányaként augusztus 10-én szombatra virradóan egy török had, 800 gyalogossal és 300 lovassal Topuszkóra (ma Topusko, Horvátország) támadt. A város régi palánkjába könnyedén bejutottak a támadók, és mivel az ott állomásozó katonaság nagyrésze házon kívül volt, 203 foglyot, 300 barmot és 20 lovat zsákmányoltak. Giczy Farkas sztenicsnyáki prefektus, aki maga is jelen volt, az alábbiakban számolt be a történtekről Csányi Ákosnak írt levelében: „… ez el múlt havi Bódog asszony nap elöt való szombatra viradóra az török jüt vala Topuszkára. … Énis az kastélynál voltam, és az török volt, az ki Topuszkára jüttek volt, nyolcszáz gyalog, háromszáz lovag és az várasnak az palánkja, miért, hogy igen ó volt, szabadon mentenek bele, és az fizetet népis nem volt othon, sem lovag, sem gyalog, hanem ki mind házánál. Az várasbelieknek sem volt strásájok, vittek el kétszáz és három rabot, gyermek és leányal, aszony emberrel egyetemben, háromszáz barmot, és annak föllötte húsz paripánál töbet.”[9]

erdody_peter_ii.jpg

Erdődy II. Péter horvát-szlavón bán, 19. sz-i festmény

Erdődy Péter bán az uralkodó parancsára augusztus 15-ére gyűlést hívott össze Zágrábba, ahol felolvasták a horvát-szlavón rendeknek Miksa király levelét, melyben arról értesítette a nemeseket, hogy öccsét, Károly herceget nagy sereggel küldi Horvátország védelmére, hogy az Una folyó mentét felszabadítsák a török alól. Károly főherceg, aki ekkor még Grazban tartózkodott, ugyancsak a gyűlésen ismertetett levelében megparancsolta, hogy a bán és a rendek gondoskodjanak a vele érkező had élelmezéséről, illetve maguk is szálljanak táborba. Továbbá megparancsolta Erdődynek, és minden más végvidéki tisztségviselőnek is, hogy kezdjenek támadásba a hódoltság területén, mindaddig, amíg maga is a végvidékre nem érkezik, és át nem veszi a parancsnokságot.[10] A rendek határozatott hoztak az élelmezés és a katonaállítás kötelezettségeiről, illetve a Száva és Kupa folyóktól délre gyülekező horvátországi hadak táborhelyéül a Zágrábtól délkeletre fekvő Sztenicsnyákot jelölték ki. A bán és a zágrábi püspök hosszas rábeszélésére a nemesi hadak hadnagyságát Giczy Farkas vállalta el. Azt is feladatként kapta, hogy ha Perner, Hrezna, Topuszka vagy Bovics kastélyok védelmére szükséges volna, a horvát hadból rendeljen ki egységeket.

A már táborba szállt parancsnokok, Herward Freiherr von Auersperg horvát-vend főkapitány-helyettes,[11] a Erdődy Péter bán, a krajnai rendek Hauptmannja, Joseph Freiherr von Thurn és más főtisztek és tisztségviselők haditanácsot tartottak, amelyen az a döntés született, hogy Novi Gradot (ma Bosznia-Hercegovina) támadják meg.[12] Miért éppen erre az erősségre esett a választásuk? A döntés megszületésében mind stratégiai, mind pedig pszichológiai okok közrejátszhattak. A vár az Una partján állt, és hasonlóan egy másik a folyó mellett lévő erősséghez Krupához (ma Bosanska Krupa, Bosznia-Hercegovina) Zrínyi Miklós birtokában volt. 1565 júniusának végén mindkettőt elfoglalta Szokollu Mehmed nagyvezír unokaöccse, Szokollu Musztafa boszniai bég. Védőiket a győztesek pedig mind egy szálig felkoncolták.[13]

A haditanács végzésének értelmében tehát augusztus 24-én minden késedelem nélkül Topuszkónál, Sztenicsnyáktól mintegy 30 kilométerre dél-keletre 3000 magyar, horvát és német lovast és 800 gyalogost vontak össze. Innen az Unához vonultak, és a gyalogosoknak megparancsolták, hogy rohamozzák meg az újvári (Novigrad) várat. A lovasság egy részét Giczy és Frangepán Ferenc hadnagysága alatt pedig elküldték Kosztajnica (Bosznia-Hercegovina) várához, amelyet az oszmánok sok évvel korábban bevettek, hogy az ottani vidéket egészen a Száváig portyáikkal rabolják ki és pusztítsák el, valamint útját állják az esetleges török ellentámadásnak.[14] Giczy szerint a vlachokkal benépesített területet felprédálták és háromszáznál több rabot hoztak magukkal.[15] Emellett a kosztajnicai őrségnek is lest akartak vetni. A terv szerint a horvát könnyűlovasság volt a csalétek, amelynek maga után kellett csalnia a várból kitörő ellenséges lovasságot. Míg a leshelyen várakozó német lovas és a magyar könnyűlovas zömnek a megtévesztett üldözőkre kellett magát vetnie. A törökök, akik Kosztajnica várában voltak őrségben, kitörtek, abban bízva, hogy a szomszédos erősségekből megsegítik őket. Ám hamarosan kelepcébe kerültek, és sok embert veszítettek: közülük néhányat foglyul ejtettek, néhányat pedig levágtak. A többinek azonban sikerült a várba menekülnie nagy üggyel-bajjal.[16] Giczy és Frangepán hada a fényes győzelme után mintegy 300 oláh rabbal visszatért az Újvár alatti ostromtáborba.

bos_krupa_1.jpg

Krupa vára napjainkban

Innen adjuk át ismét a szót Giczynek: „… Az honnand mi az vár alá ereszkedönk vala alá, háttúl meg sialkodának, más felőlis mondák, hogy török, török. Az Hlewnay Huszrem bég hált volt azon éjel Krupa közöt, és Újvár közöt, hogy az lővést hallotta, úgy ült volt fel egy paripájára egynéhán magával, az lővésre megyen volt, Zlúny [Frangepán Ferenc] uram akkor nem németekkel volt, és reá ütöt Zlúny uram. Jóllehet, hogy mikor az bégre reá ütötenek, az bég töbed magával volt, hogy sem Zlúny uram. De az paripa az békkel el eset, és az németek fogták meg az béget. Még senkit nem hadtak vele beszélleni, hanem Bán uram és Asperger uram beszéllet vele. Ez okáért sem hagynak vele beszélleni, hogy fölötte igen sebes. Az barbély az ki kötözi, azt mongya, hogy nehéz az fejének, ha beszélnek vele.” [17] Fragepán Ferenc Giczy elbeszélése szerint egy kisebb csapattal kivált a táborból és a Krupa illetve Újvár várak között gyülekező török seregtesttől külön vált Huszrem béget és kíséretét megtámadta és a sebesült béget foglyul ejtette. A Krupa vára felől érkező Huszrem bég és hada célja felől a foglyok is különböző okokat adtak elő vallomásaikban: „… ezek az foglyok sem tuggyák egy arány mondani, miért gyülekezet volt egybe az bég, hanem ki mongya, hogy híre volt, hogy Monoszlót akarja Bán uram meg szállani, annak segétségére, ki mongya hogy Bovicsra akart az bég jüni, hogy azt égesse meg, ki mongya, hogy nem tuggyák, ha mind ezekért vagy Magyar országra, az csjászár hadához kellet volna mennie.”[18]

stari_grad_hrvatska_kostajnica_8.jpg

Kostajnica vára, 19. század

Ezalatt a keresztény gyalogság Újvár városát bevette, és felgyújtotta. A bán és Auersperg még azon tanácskoztak, hogy a felsővárat is megtámadnák, amikor híre jött, hogy a boszniai pasa, aki az ideig Sziget ostromában vett részt, 4000 katonával a Szávához érkezett, hogy az ostromlottakat felmentse.[19] Emiatt Erdődy és Auersperg a szándékukat megváltoztatva a haddal csakhamar ellenük vonult és a bán a magyar katonasággal nem messze Novigradtól lesre csalta az ellenséget. Az összecsapásban súlyos vereséget szenvedtek a törökök, sok előkelő boszniai tiszt és katona meghalt. A visszavonuló hadat üldöző keresztények, annak ágyúit és hadfelszereléseit is zsákmányul ejtették.[20]

sisak-map.gif

A hadjárat lefolyása. Pirossal a magyar, zölddel a török hadmozgások.

Ezután Erdődy és Auersperg hadai nem kis zsákmánnyal megrakodva visszavonultak a Glina folyó mellé, ahol kikérdezték a súlyosan sebesült Huszrem béget, vallomását ugyancsak Giczy beszámolójából ismerjük: „csjászár hada felől ezt tuggya, hogy Szigetet el nem haggya, míg meg nem veszi. Onnand osztán Eger alá megyen, aztis meg veszi. Eztis monta, hogy hírön az, hogy Gyulát meg vették, de ha meg nem vettékis, Eger alól Gyula alá megyen, aztis meg veszi. Onnand osztán népet el osztya, és űmaga Budára megyen ót telel, kikeletre való szándékát nem tuggya.” [21]

Az Udvari Haditanács év végi hadijelentése szerint az augusztus végi eseményeket követően is fel-fel lángoltak a harcok a horvát-vend végvidéken. Eszerint Károly főherceg csapatainak egy másik része Pozsegára támadt, a helyet felgyújtottak, és a vidék nagy részét felprédálták és elpusztították. Szeptember végén pedig egészen Velikéig portyázott a bán hada.[22]

Ha az itt bemutatott horvát-vend végvidéken végrehajtott keresztény vállalkozások volumenét nem is értékelhetjük túl, ám azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a Sziget és Gyula ostromával egy időben zajlott Novi Grad és Kostajnica elleni támadások komoly zavart kelthettek az oszmán hadvezetésben, Csányi Ákos augusztus 31-i levelében arról írt, hogy a Szigetet ostromló hadból 4000 lovast visszarendeltek Konstantinápolyba.[23] A bizonyára részben téves információ, feltehetően a keresztény hadak támadása okán a Szávához érkező török felmentő haddal azonos. A létszám és a boszniai had illetékessége mellett az időrend is megegyezik. Eszerint Károly főherceg hada nem csak sikeres hadjáratott vezetett a boszniai török határvidéken, de jelentős sereget is elvont Sziget ostromától. Az már nem rajtuk múlott, hogy bár sokáig tervezték, de sem Miksa győri hada, sem a másik Komáromnál lévő seregtest végül nem cselekedett hasonlóan, egy Esztergom, Visegrád vagy Székesfehérvár ellen intézendő ellentámadással. Az 1555-56-ban sikerrel alkalmazott taktika, miszerint egy ellenséges erősség megtámadásával, vagy a közeli seregfelvonulással sikeresen befolyásolták a török hadjárat kimenetelét, 1566-ban a horvát határvidék kivételével lényegében elmaradt.

Bagi Zoltán Péter – Szatlóczki Gábor

Az első képen Kostajnica vára látható napjainkban.

Mellékletek

Földvári István, Csányi Ákosnak 1566. április 28. Alsólendva

Szolgálatom ajánlása után, bizodalmas uram, az én régi és szolgált kegyelmes uram. Zrínyi uram kivel tegnap voltam szemben, és elég bőven beszédes, mind ebéd előtt, s mind ebéd után, jelenté, hogy holnapi napon akar indulni Csáktornyáról, Csorgóra. Panaszkodék eléggé, hogy kevés kísérő népet adott az fejedelem melléje, nem többet, száz lovag fegyveresnél, és két száz huszárnál. Mert ha ő felsége oly módon való népet adott volna melléje, kivel valamit kísértetné meg, minden szándéka ez volt, hogy ez mostani útjában valamire elég lehetett volna, mindent meg akart volna kísérteni, kiről ő fölségét egy néhány levelében meg találta és szorgalmaztatta. Jelenté fő Commissarius úr lészen vele, Ansperger uram az hadakozó tanács. Továbbá ez híreket jelenté ő nagysága, hogy császár ő fölsége írt volna Károly hercegnek Augustából, és azt parancsolta, hogy kétszáz ezer emberre való élést szerezzenek. Az ő nagysága mostani értelme szerint lészen az fejedelemnek ugyan bizonyában való hada, és személy szerint hadban lészen, ki immár nem késik Augustából alá jönni. Ő maga derék táborával Bécsnél lészen, Ferdinánd herceget, csehországi és morvai hadával Nagyszombatnál, avagy Sempténél végezte lenni. Károly herceget pedig Stájer, korontáli és Kranjolabeli hadával Potolynál végezte lenni. Az derék hadnak, kiben császár ő fölsége személye szerint lészen, főhadnagya az saxonai herceg és marsallja gróf Kinter svarczenburgi lészen. Jelente ezt is ő nagysága, hogy az hadba való készületet erősen meg parancsolta császár őfölsége minden országiban, de ezen csodálkozik, hogy ő fölsége magyar országbelieknek erről nem parancsol. Ezeket akarám meg írnom kegyelmednek a kegyelmed parancsolatyára, és ez levélnek elküldését bíztam Kun Mátyás uramra, az Bánfy István uram udvarbírájára, mert az Szemenye révre nem lén visszatérésem. Ajánlom kegyelmednek örök szolgálatomat. Az Úr isten tarcsa kegyelmed mindenkoron jó egészségben. Alsólendváról vasárnap, Szentgyörgy nap után, 1566.

Kegyelmed szolgája, Földvári István

Hosszútóti György egy pénzt sem vitt, hiszem hogy jól érti kegyelmed.

 

Giczy Farkas, Kanizsai Orsolyának 1566. szeptember 4. Sztenicsnyák vára

Tekéntetes és nagyságos, kegyelmes asszonyom, éltemig való szolgálatomat nagyságodnak, mint kegyelmes asszonyomnak. Innénd, ez földnek állapatyáról nagyságodnak egyéb hírt nem írhatok, hanem Bán uram és Aspergár uram az töb német urakkal és Zluny, Tersachyky és Blagay uraimmal mentenek vala az Ón víze felé, Újvár alá. Énis innénd az nagyságod szolgáival, mind lovaggal, gyaloggal el mentem vala. Az Ón vízén által mentönk vala és Újvárnak az városát mind el égették, az vár felé. Ki házak voltanak agáké, vajdáké, azokat mind el égeték, jóllehet, hogy Aspergár uram Bán urammal azt végezték volna, hogy az kik az száguldásba az rablóban lesznek, azokat Zlúny urammal mi őrízék, hogy ha Kosztanyicáról török  jüne, de Zlúny uram éjel el szakadot vala tűlem, hanem szolgái voltanak velem. Az oláhokat bizony választig rablójok, és égetnyék, hogy az egész had háromszáz rabnál töbet hoztönk, hogy mi az rablóból meg tevénk úgy érkezénk Újvár alá, hogy immár az váras éget. Az honnand mi az vár alá ereszkedönk vala alá, háttúl meg sialkodának, más felőlis mondák, hogy török, török. Az Hlewnay Huszrem bég hált volt azon éjel Krupa közöt, és Újvár közöt, hogy az lővést hallotta, úgy ült volt fel egy paripájára egynéhán magával, az lővésre megyen volt, Zlúny uram akkor nem németekkel volt, és reá ütöt Zlúny uram. Jóllehet, hogy mikor az bégre reá ütötenek, az bég töbed magával volt, hogy sem Zlúny uram. De az paripa az békkel el eset, és az németek fogták meg az béget. Még senkit nem hadtak vele beszélleni, hanem Bán uram és Asperger uram beszéllet vele. Ez okáért sem hagynak vele beszélleni, hogy fölötte igen sebes. Az barbély az ki kötözi, azt mongya, hogy nehéz az fejének, ha beszélnek vele. Hogy Újvár alól meg térénk az Glyna vizén innénd vagyon egy víz, Csjemernicának híják, Bán uram és Aspergár uram szállottanak volt meg ot az víz mellet. Aspergár uram Bán uramat hítta volt hozzá és mentenek volt az béghez, hírt kérdeztenek tűle. Bán uram nekem mondá, hogy azt monta az bég, hogy ne báncsjatok mast, mert hogy szólók nehéz az fejemnek, ingyen csjászár hada felől ezt tuggya, hogy Szigetet el nem haggya, míg meg nem veszi. Onnand osztán Eger alá megyen, aztis meg veszi. Eztis monta, hogy hírön az, hogy Gyulát meg vették, de ha meg nem vettékis, Eger alól Gyula alá megyen, aztis meg veszi. Onnand osztán népet el osztya, és űmaga Budára megyen ót telel, kikeletre való szándékát nem tuggya. Eszt ez dolgot, ez előttis nagyságod tudására adtam volna, de miúta az útról meg jütönk, minden éjel vagyon az sok lővés, vártam ha mi más hírem jünne, hogy nagyságodnak meg írnám. Azért ím ez jövendő vasárnapra hadta Bán uram, hogy minden ember az nyereséget Metlikére vigye. Bán uram monta vala nekem, hogy, ha az bég töb híreket beszéll, hogy nekem meg mongya, ha mi hírt értek, nagyságodnak meg írom. Nagyságodnak könyörgönk mindnyájan, kik it nagyságod szolgái vagyonk, hogy te nagyságod ezből az nyereségből az harmadát engednéje meg nagyságod, mert károsok sokan vagyonk, kinek lova sebes, kinek lova veszet oda. Nekemis oly lovam veszet oda, hogy látya isten nem adtam volna száz arany forinton. Mind lovaggal, gyaloggal töben voltonk oda innend nagyságod szolgái két száznál, az nyereség penig két oláh aszony ember, két oláh leányocsjka, horám oláh, egy török. Nagyságodnak könyörgönk, mint kegyelmes asszonyonknak, hogy nagyságod ezből lenne kegyelmes, ezk az foglyok sem tuggyák egy arány mondani, miért gyülekezet volt egybe az bég, hanem ki mongya, hogy híre volt, hogy Monoszlót akarja Bán uram meg szállani, annak sgétségére, ki mongya hogy Bowychra akart az bég jüni, hogy azt égesse meg, ki mongya, hogy nem tuggyák, ha mind ezekért vagy Magyar országra, az csjászár hadához kellet volna mennie. Az tenger mellé el bocsjáttám emberemet, ha nagyságodnak új tengeri újságot hoz, nagyságohoz ki küldöm. Nagyságodnak eztis adhatom tudtára, hogy az fű takaráson mast vagyonk az kölestakaráson, mert it fű elet az köles, búza it igen kevés lén ez idén. Az it való dologról nagyságodnak ezt írhatom, hogy az vár előt, mely hegy vagyon, kit palánkal csináltanak volt, az igen ó vala, és mast azt bontatom, és újonnand csináltatom. Nagyságodtól kegyelmes választ váronk mindnyájan, kik it az nagyságod szolgái vagyonk. Az Úristen tarcsja meg nagyságodat minden javaival, nagy sok jó esztendőkig, mind az nagyságod egyetlen fiával az én kegyelemes urammal egyetemben. Datum ex castro Sztenyicsjnyák, 4 die 7’bris. 1566.

Te nagyságodnak szolgája, Giczy Farkas

 

 

[1] Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Budapest, 1982. 244-256.; Istvánffy Miklós magyarok dolgairől írt históriája. Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Budapest, 2003. 388-389.

[2] Varga Szabolcs: Leónidász a végvidéken. Zrínyi Miklós (1508-1566). Pécs-Budapest, 2016. 192.

[3] Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltár (OL) Magyar Kamara Archivuma (MKA) E 185 Nádasdy család levéltára (lt.) Missiles 9. doboz (db.) numerus (nr.) 66.

[4] Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) 1566-2-1.; Forgách 1982. 256.; Istvánffy 2003. 389.

[5] ÖStA KA AFA 1566-2-ad1.

[6] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 12 d. Földváry István – Csányi Ákos nr. 1. A levél teljes szövege a függelékben található.

[7] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 13 d. . Ghyczy Farkas – Nádasdy Tamásné nr. 11. A levél teljes szövege a függelékben található. Tartalmában szinte szó szerint megegyezik ezzel Giczy szeptember 7-én Csányi Ákosnak írt jelentése is. U. o. 13 d. Ghyczy Farkas - Csányi Ákos nr. 8.

[8] ÖStA KA AFA 1566-13-3.

[9] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 13. d. Ghyczy Farkas - Csányi Ákos nr. 9.

[10] ÖStA KA AFA 1566-13-3.

[11] Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. Történelmi Szemle 39 (1997: 2. sz.) 257-288. 281.

[12] ÖStA KA AFA 1566-13-3.

[13] Forgách 1982. 236.; Istvánffy 2003. 388.; Varga 2016. 196.

[14] ÖStA KA AFA 1566-13-3.

[15] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 12 db. nr. 11.

[16] ÖStA KA AFA 1566-13-3.; MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 13 d. Ghyczy Farkas – Nádasdy Tamásné nr. 11.

[17] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 13 d. Ghyczy Farkas – Nádasdy Tamásné nr. 11. A hadijelentésben így szerepel az esett: Ezután hírek jöttek, hogy a Károly főherceg csapatainak egy másik része egy másik szandzsákot is megölt sok más törökkel együtt levágták, és néhány zászlót zsákmányoltak.

[18] U.o.

[19] ÖStA KA AFA 1566-13-3.

[20] U. o.: Az évégi hadi jelentés is két szandzsák bégről ír, azonban a boszniai béget nevezi meg, mint aki súlyosan sebesülve fogságba esett, míg egy másik béget pedig máshol megöltek. Nyilvánvaló, hogy Szokollu Musztafa nem esett fogságba, feltehetően a hónapokkal később készült összegző jelentésben Huszrem bég esetét keverték össze vele.

[21] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 13 d. Ghyczy Farkas – Nádasdy Tamásné nr. 11.

[22] ÖStA KA AFA 1566-13-3.; MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 13 d. Ghyczy Farkas – Nádasdy Tamásné nr. 12.

[23] MNL MOL MKA E 185 Nádasdy család lt. Missiles. 9 d. Csányi Ákos – Nádasdy Tamásné nr. 95.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://missiles.blog.hu/api/trackback/id/tr6711821531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.