Missiles, a 16-17. század hétköznapi történelme

Várháborúk kora

Szerelmes levelek a 16. század közepéről

2017. március 02. - Várháborúkkora

nadasdy_0001.jpg

Kanizsai Orsolya ismeretlen művész 17. századi festményén

Az ország három részre szakadása után politikai és kulturális központ nélkül maradt királyi Magyarországon a főnemesi udvarok vették át az egykori királyi udvar szerepét. Ezen főnemesi családok közül többen is Mohács után emelkedtek ki a köznemesi rétegből, vitézséggel, politikai ügyeskedéssel vagy előnyös házasságkötéssel (estleg is-is) hatalmas vagyonra és politikai befolyásra tettek szert. Egy politikai, gazdasági és műveltségterjesztő szellemi központ létrehozása azonban nem csupán elhatározás, és nem feltétlenül csak pénz kérdése. A legfőbb vonzerő az egyéniség – az, akit személyes kisugárzása, műveltsége alkalmassá teszi környezetének irányítására, aki tekintélyét mások hasznára is fordítja.

Írásunk főszereplői, Nádasdy Tamás és felesége, Kanizsai Orsolya újfajta főúri szerepvállalása a kortársak számára is példaként szolgálhatott. A köznemesi sorból származó Nádasdy Tamás (1498–1562) és a Mohács előtti Magyarország egyik leghatalmasabb családjából származó Kanizsai Orsolya (1521–1571) házassága nem csupán a nagy vagyoni különbség, hanem a felek közötti nagy korkülönbség okán is erősen foglalkoztatta, foglalkoztatja a kortársakat és az utókort egyaránt.

Nádasdy a korszak egyik legműveltebb embere volt, tanulmányait Grazban, Bécsben, Bolognában folytatta, Rómában bölcseletet és jogot is tanult, tudását, tehetségét bizonyítja, hogy 1524-ben II. Lajos titkára lett. Hivatali pályája során a legmagasabb tisztségeket töltötte be: 1537–1541 között horvát–szlavón bán, 1543-től országbíró, 1554-től haláláig nádor.

nadasdy_0002.jpg

Nádasdy Tamás ismeretlen művész 17. századi festményén

1532-ben, 34 évesen, hivatalosan eljegyezte az akkor 11 esztendős Kanizsai Orsolyát, aki a hatalmas Kanizsai család vagyonának egyetlen örököse volt. Nádasdy elérte Szapolyai Jánosnál, hogyfiúsítsa” Orsolyát, vagyis a lány megkaphassa a teljes örökséget, nemcsak a leányokat illető negyedet.

Jelentős vagyoni gyarapodást jelentett ez az adomány, hiszen ezután nyolc vár – Kanizsa, Egervár, Sárvár, Kapuvár, Léka, Velika, Vasmegyericse és Sztenyicsnyákkerült a birtokukba, valamint több mezőváros és mintegy 150 jobbágyfalu Szlavóniában, Vas, Zala, Sopron és Fejér vármegyékben.

Az esküvőt 1534 legvégén vagy 1535 legelején kötötték meg, megvárva, míg Orsolya házasságképes korba lépett. A házaspárnak 1555-ben született meg Ferenc fia, akit „Fekete bég” néven is ismerhetünk. Nádasdy Ferenc majdani felesége pedig Báthori Erzsébet lett, az a bizonyos csejtei… De erről majd máskor.

A Nádasdy–Kanizsai házaspár fennmaradt levelezése egyedülálló a korszakban, mert a levelek segítségével közvetlen betekintést kaphatunk a főúri udvar életébe, a hadi-politikai eseményekbe, a birtokgazdálkodás gondjaiba és a házaspár meghitt pillanataiba is. És ami kimaradt a házastársi levelekből, a környezetükben élők beszámolóiból kiegészíthetjük.

Az alábbi kis kompiláció ezt a sajátos világot idézi fel.

Szerelmes Uram! Szolgálatomat írom kegyelmednek mint szerelmes Uramnak. Továbbá kívánnám az Kegyelmetek egészsége felől minden jó hírt hallanom, mert soha nem tudom, mire véljem, hogy Kegyelmed sem íra, sem üzene, sem külde Kegyelmed mind ennyi ideiglen is. Könyörgök Kegyelmednek mint szerelmes Uramnak, hogy írjon Kegyelmed énnekem. Mert bizony soha nem tudom, mire véljem. Mégis könyörgök Kegyelmednek, ugyan az Istenért, hogy írjon Kegyelmed. Azon is könyörgök Kegyelmednek, hogy tegyen hamar választ Kegyelmed, ugyanezen levél vivőjétől.

Szerelmes Orsikám! Ez mai napon írtam neked ismét, eszembe juta neked is leveled, kiből nagy örömöm lén, hogy értem az te egészségedet. Azhol az haragról írsz, ne adja Isten, hogy én tereád haragudjam, mert mihelt ez lenne, ottan tudnám, hogy mindketten megbolondultunk, kitől oltalmazzon az Úristen. Mindazáltal gyakran írj, ha azt akarod, hogy meg ne bolonduljunk.

Szerelmes Uram […] kérem Kegyelmedet, hogy ha lehetséges leszen Kegyelmed felől, jöjjön kegyelmed az vagy csak egy napra.

Szerelmes Orsikám! Kérlek, kérlek, kérlek, ne véld szánt szándoknak, hogy az meghagyott napokra hozzad nem meheték, mert Isten bizonságom, hogy ugyanaz volt szándékom, hogy az napra, kire mondtam vala, hazamenjek. De hiszem, hogy nemcsak te untad meg az sok hazug leveleket, kikbe azt írtam, hogy ím, ma s ím holnap hazamegyek, de Isten látja, hogy én is megunám az sok hazugságot.

Szerelmes Uram, megértettem az Kegyelmed levelét, hogy kegyelmed meg nem jühet; bizony igen várom vala Kegyelmedet, hogyha az Úristen engedi vala, de csak az Úristen tartsa meg Kegyelmedet békével és egészséggel mindazokkal, akikkel Kegyelmed kívánja, úgy legyen, mint az Úr akarta.

Tekéntetes és nagyságos, nekem mindig tisztelendő uram, ajánlom örökös szolgálatomat! Az elmúlt éjfél tájban az a mellfájás súlyosan rájött az úrnőre, úgyhogy kevés hiányzott ahhoz, hogy megfulladjon. A heves fájdalom pedig csaknem két óráig tartott, aztán enyhébben dühöngött, mindamellett még érzi a melle fájdalmát. Ehhez elég nagy hőség is járul. Amidőn tehát ezeket írom, az úrnő állapota olyan volt, hogy őszintébb szóval mondjam, elég súlyos betegségben szenved. Jó reménységünk van mégis arra, hogy a jóságos nagy Isten Kegyessége sértetlenül megőrzi őt nekünk, miután mellének az a szigorú fájdalma megszűnt dühöngeni.

Szolgája Pernezith

Szerelmes Uram, legyen hála a felséges, kegyelmes Úristennek, immár jobban vagyok, és naponként gyógyulok.

Szerelmes Orsikám! Jól tetted, hogy tenkezeddel nem írtál. Innét tova se míveld, mert közbeszéd ez, az három ujj ír, és az egész test munkálkodik.

Nagyságos és méltóságos Uram, szolgálataim ajánlása után! Nem az orvoson múlik, hogy a beteg meggyógyuljon. Hiszen valamennyi beteg meggyógyulna, ha az orvos kezében rejlenék az egészség. Az orvosnak kötelessége előbb hűségesen és gondosan megismerni a betegséget és a betegség okát, majd egyrészt kiszolgáltatni a megfelelő orvosságokat, mégpedig azokat, amelyek vagy könnyen, vagy nehezen képesek a fájdalmakat oldani, másrészben a jóslást egyedül a javasembereknek hagyni meg. Mert (mint Hippokratész mondja) a természet gyógyítja a betegségeket, az orvosok pedig a természet szolgái.

Méltóságos és nagyságos Uram, nagyságos úrnőm jól van, s napról napra várja szerencsés szülését. Ez körülbelül október 10-én lesz. Ha a nagyságos úrnő január első napjaiban fogant. Ha valaki ugyanis 40 napot számol a magzat kialakulásának idejére, nyolcvanat az első megmozdulásáig, a születésre, a mozgás és a kialakulás napjain túl pedig 160 napot számol. Hiszen kétszer 80 (ez a megmozdulásig terjedő napok száma) kitesz százhatvanat, ha ehhez hozzáadod a kialakulás 40 napját és a megmozdulásig terjedő 80 napot, pontosan kijön a szülés napja, tudniillik 9 hónap és 10 nap.

Inkább legyen (ha úgy adódik) tíz férfi betegem, minthogy egy beteg nőt kelljen kezelnem. Mindamellett betegem valamicskével jobban vagyon.

Gáspár doktor,

Méltóságtok és Nagyságtok szolgája

Szerelmes Orsollám! Az én régi barátom, váradi püspök uram küldötte Bornemisza Menyhártot és az mi szerelmes fiacskánkat meglátnyi az mostani örömünkbe, és szép szent isteni igékkel az mi fiacskánkat megáldani. Azért hallgasd meg űtet, és mutasd meg Ferkót neki, de olykor, mikor fenn vagyon, és hadd mondja reá az isteni igéket püspök uram képébe.

Tekéntetes és nekem szerelmes Uram! Én Istennek jóvoltából egészségbe vagyok, az Kegyelmed kis Ferkója is künnyebben vagyon tegnaptól fogva. Én bizont Kegyelmednek nem tudok írnom az ű dolgárúl, ki azt mondja, hogy himlő, ki azt mondja, hogy oltvar tündéreskedik [= tünedezik, feltűnik], de valamelyik legyen, míg meg nem esmérhetem, én ugyan azonba megyek el, mintha himlő volna, azaz nem fürösztöm, sem hidegen nem tartom, tudom azt, hogy az oltvarnak nem ártok evvel, de az himlőnek igen ártanék mind az fürdővel s mind az hideggel.

Szerelmes Orsikám! Régen tudtam két bűnödet, tenmagad is gyakran vallottad meg: egyik az, hogy nem tudsz hazudni, mert csakhamar kezedbe kaphatják; más az, hogy hitvány rovasz vagy; mert nem kellett volna ezzel, hogy elvesztetted pöcsétedet, az énnekem való írásodat elhagynod, nem tudtál-é azvagy csak ennyi kis rovaszságot gondolni, hogy Sárvárott feledted azt pöcsétgyűrűt, és akárki gyűrűivel pöcsételhettél volna, és az üdőközbe más pöcsétgyűrűt metszhettél volna. Azért ezféle magad mentésedet nekem való írásodrul innétova bé nem veszem; ugyan pöcsétöletlen leveledet is jó néven veszem én, kibe egészségtekrűl írsz.

Szerelmes Orsikám! Ez esse fiai eltörték az én úti kamoraszékemet [= hordozható illemhely], és az te kis úti székedet hozták el, kire az én aszú faromnak csak a fele is alig fér reá, és míg rajta ülök, nem különb, mintha félig csigáznának, azért kérlek, küldd ide az kamara zselleszéket [= illemhely; önmagában a zselleszék = kényelmes karosszék, vö. zsöllye] mind vánkosával egyetembe, ülhetek is rajta.

Szerelmes Orsikám! Ím elküldtem az te udvarnépednek való posztót, kivel megérted űket, azaz az ifjakat, az mosónét, sütőnét, segétőjökkel és az házseprőket. De az ifjaknak most több nem jut egy-egy dolmánnál és egy-egy nadrágnál. Az öreg ifiaknak kék karisiából [= karazsia posztó, közönséges, durva posztó] kell dolmánt csinálni, azt sárga posztóval meg kell béllenyi; nadrágot is azonból, ha jut, ha kedig nem jut: kenturából [= olcsóbb posztófajta]. Az több ifiaknak az vörös kentura posztóból mind dolmánt s mind nadrágot kell csinálni. Azon kenturából kell mosónét, sütőnét és segétőit és házsöprőket ruháznyi.

Az apró árva gyermekeket szölkés pöcsétű brazlaiból [= braszlai, vagyis boroszlói; gyengébb minőségű posztó] kell ruháznyi – Csáky Lászlót az vörös stametból [= finomabb posztó] kell ruháznyi; annyi az posztó, hogy mind fölső ruhája, dolmánya és nadrága megleszen belőlö. A posztónak számát ez békötött cédulából megérted.

Továbbá szökfűszínő selymet kéretsz az gomboknak, osztán igön szép vöröset, mi legyön az oroszlánszínű, azt sem értők. Azért írd meg nyilvábban, és küldj valami próbát es, kihöz képest tudják mind az kétfélét megvenni.

Tekéntetes, nagyságos, tisztelendő, szerelmes Uram. Az boglár [= gomb alakú értékes ruhadísz] felől izent Kegyelmed, hogy melyiket szeretem. Tudja, kegyelmed, édes uram, hogy még én olyant nem viseltem; nem is szükség énnekem immár; ha Kegyelmed jó akaratja, de maga ne úgy legyen, azmint én akarom, hanem úgy legyen az, mint Kegyelmed akarja.

Továbbá az én köntösömre való gombokat és az vörös zsinórt még nem hozák meg; Sárkán uram nem hozhatta meg, mert nem volt kész; az posztó nem lesz elég az inasoknak.

Szerelmes Orsikám! Ím küldtem három légyfogó üveget, kikben az legyeket eképpen kell fogni, hogy egy kevés mézes vizet kell az ivegek fenekére tölteni, és azt a vizet az ivegben meg kell locsolni; azonképpen az ivegnek az száját es kövűl mézes vízzel egy kevéssé meg kell kenni; így mind belemennek az legyek, és valamelyik belémegyen, azokban csak egy sem tud kijönni; hanem mikoron léggyel megrakodik az iveg, kü kell vinni, és más vízzel kell belőlök mosni.

Továbbá, ím küldtünk egy lakatot és egy reteszt fejével egybe, kit magaddal viselj, hogy mikoron törtínik úton járnod és valamely jobbágyodnál megszállanod, mindjárást rávethesd az ajtóra, hogy marhád [= értékeid] bízvásban lehessen az házban.

Köszönetünknek utána. Balázs deák azt mondá szóddal, hogy szömnek való nádmézet küldjünk, ki micsoda nádméz legyön, nem értők. Tudom, hogy mondod vala egyször, hogy cukarom kandit [= kandiscukor] küldjünk, s netalán most es azt kérted, de Balázs deák nem tudja megmondani. Azért tégy bizonyossá mindjárást, hogy tudjunk mit küldeni.

Tekéntetes, nagyságos, tisztelendő és szerelmes feleségem! Elfeledtem vala Komlósytúl megírnom, hogy mikoron feljössz, veled hoznál léven fejér ruhát, kivel sebet kötöznénk, mert teljességgek kifogytunk belőle. Azért el ne feledd, mikor feljössz, hozz béven veled, aki megkopodott és gyenge szabású, affélét hozz, új ruha arra nem jó, pénzen pedig afféle ó ruhát nem merönk venni, miérthogy itt fenn halogatnak is, ki tudja, ki ruhája legyen.

Mastan egyéb újságot nem írhatok, hanem hogy az törökök, amint értők, igin gyülekeznek oda tifelétök, és rablani akarnak. Tudod, hogy egyszer is, mikoron Erdélybe mentem vala, tereád és Batthyányiné asszonyomra bíztam vala az végeket, és akkoron Beszprémnél igin megvertítök volt az törököket. Most is azért mindenfelől vigyáztass és emberkedjél, és az végöknek viseld szorgalmatos gondját.

Szerelmes Hadnagyom! Megértettem Zsennyei uramtól az te követségedet, kire röviden teszek választ. Első, ne értse az ellenség titkodat, másik, hogy az tennen Istentűl adott eszedet senkire lévést tellességgel el ne hadd, harmadszor, titkon való vicehadnagyodnak valami dolga történik, ne legyen fogyatkozásod, negyedszer, meg ne ijedj, hanem bízzál Istenbe és élj az Isten adta eszeddel.

Az Úr tartson meg jó egészségben!

Az Te vén Nádazsdy Thamás házastársod,

Kanizsay Orsolya, az kegyelmed Orsikája,

Perneszyt György, szolgája,

Szegedi Kőrös Gáspár, a szabad művészetek s az orvostudomány doktora nevében

 

Terbe Erika

(A leveleket Károlyi Árpád és Szalay József: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése, Bp., 1882., reprint Bp., Históriaantik Könyvkiadó, 2012., és a „Szerelmes Orsikám” A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988. című kötetek alapján tettük közzé. Gáspár doktor leveleit Vida Tivadar fordította.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://missiles.blog.hu/api/trackback/id/tr8912307165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dısʇıʞǝ uǝɯ ʞoɯd ןǝʇʇ 2017.03.02. 20:30:30

büszkék lehetünk az őseinkre, milyen nemes harcos emberek voltak! egyébként szebben és helyesebben írtak mint ma sok ember