Szigliget vára, a Balaton környékének egyik legszebb erődítménye, történetének egyik meghatározó epizódja, és egyben a legismertebb is, Enyingi Török Bálint ostroma volt az 1530-as évek végén. Minden vártörténettel kapcsolatos könyv, szó szerint idézi Martonfalvay Imre deák évtizedekkel később írt visszaemlékezését a várvívásról, és az azt követő építkezésekről. Szigliget ostromát, ura megbízásából Martonfalvay vezette, majd ő lett a vár és uradalma új prefektusa is. Az eseményeket legegyszerűbb az ő tolmácsolásában ismertetni:

" ... Azután esztendő múlván az én uram hívata Szigetbe alá, hogy még szörével meg sem gyógyultam vala; mondá űnagysága, hogy Ferdinánd király őfölsége az Lengyel uraknak per notam minden jószágokat neki donalta volna, meghagyta Fáncsy Jánosnak, Nagy Gergelynek és Keresztury Imrének, hogy Szegliget várát megszállanáják, de hogy kevesen vadnak alatta, féltette őket az pártosoktúl, parancsolá nékem, hogy én is hozzájok sietnék segítségől, eleget mentém vala magamat gyógyuláshoz voltommal, látta űnagysága kezemet is nyakamban kötve viselem, nem is illik nekem atyámfiai háza megvételére mennem, de énmagam mentése űnagyságánál semmit nem használa, ösmerem; parancsolatja szerint Somogyváratt hertelen készülék, gyalogimmal és lovagimmal nagy sokan, de lovaimat az hajókban által nem viheték Szegligetre, sietőnk evezni, kiszállánk az partra, hát az én uram szolgái csak alig vártak, nagy jó kedvvel fogadának örömekben; reggelre jutánk, megkerüléjek az várat mindnyájan, az várbeliek megösmerék, hogy több nép lött volna ellenök Szegligetbe, nem kezdének olyan igen lőni, mint azelőtt; éjjelre kelénk, az csonka torony ellenébe az kősziklán fönn két kast tölteték, megijede az porkoláb Kulcsár István, nem sok idő múlván szót ada, és megadá Szegliget várát. Azután az én kegyelmes uram parancsolatjából nékem kelleték benne maradnom, az sok pártosok között, az nagy puszta várban, semmi élés benne, amint lehete, megtakarám, meg is fódozgatám az rösseket az kerítésön. ..."

Mivel pontos időpontot nem ad meg a visszaemlékezésében, ez ideig a történészek és a régészek, több-kevesebb sikerrel csak tippelgetni tudtak, mikor is történtek a fentebb leírt események. Szigliget mai formáját, a Martonfalvay Imre által 1537 után elvégzett kiépítés során nyerte el, és a várba felballagó turista is azt látja. A napokban feldolgozott két levélnek köszönhetően, most már pontosan tudjuk az ostrom időpontját is.
Matissy György, Nádasdy Tamás kanizsai prefektusa, 1536. augusztus 20-án Kanizsán kelt levelében többek közt azt is jelentette az urának, hogy Török Bálint át kelt a Balatonon, hogy megnézze, miért nem szállta és ostromolta meg az odaküldött katonasága Szigliget várát. Tóti Lengyel Gáspár és emberei ugyanis meggyőzték Fáncsi Jánost, Nagy Gergelyt és Keresztúri Imrét arról, hogy ne támadják meg őket. A levél tartalma egybevág Martonfalvay állításával, miszerint ők hárman pártoskodhattak védőkkel. Emiatt küldhette Szigliget alá Török Bálint Imre deákot, valamikor december első napjaiban, mert Matissy december 6-i levelében azt írta, hogy Török Bálint Szigliget várát megszállta, és ostromolni kezdte. Martonfalvay szerint a várat hamar feladták, és ezt igazolja Matissy pár nappal később, december 9-én kelt levele is, melyben már arról számolt be, hogy a várat elfoglalták, és annak birtokosát, Tóti Lengyel Gáspárt foglyul ejtették. A Ferdinánd párti urat, Török Bálint Somogyvár várába vitette, ahol hosszabb ideig raboskodott. Érdekes, hogy erről a tényről Martonfalvay nem tesz említést, ám a fentebbi soraiból kitűnik, hogy Tóti Lengyel Gáspár a rokona volt, sőt a vár elfoglalásában is vonakodva vett részt. Érthető tehát, hogy visszaemlékezésében erről mélyen hallgatott. Imre deák csak egy dologra emlékezett rosszul, miszerint Ferdinánd király urának adományozta Szigligetet. Valójában Szapolyai János király tehette azt a bizonyos adományt, hiszen ha mindketten egy oldalon álltak volna, mind az adomány, mind az ostrom aligha történt volna meg.
Szigliget elfoglalása után Török Bálint tartósan berendezkedett ott, és közvetlenül az ostrom után személyesen is felkereste az új szerzeményét. Miután a szultán 1541-ben fogságba vetette, felesége Pemflinger Katalin ide költözött, és innen próbálta egyben tartani férje birtokait, és kiszabadítani őt az isztambuli fogságából. Természetesen az erőszakkal és jogtalanul elfoglalt várakat, mint Szigligetet is, kénytelen volt visszaadni eredeti tulajdonosainak. Erről az aktusról fennmaradt egy megállapodás 1543. február 12-i dátummal, melyben Pemflinger Katalin és fiainak gyámja, Batthyány Ferenc belegyezett, hogy bizonyos pénzösszeg megtérítése fejében Szigligetet visszaadja Tóti Lengyel Gáspárnak. Bálint úr felesége 1543 júniusában még innen írt levelet Nádasdynak, így a vár átadására csak ezután került sor. Első adatunk, melyben már a régi-új tulajdonos birtokában említik Szigligetet, 1545-ből való. Remélhető, hogy hamarosan előkerül majd egy olyan levél is, ami a visszaadás időpontját, és körülményeit is feltárja.

Szigliget elfoglalása természetesen nem ok nélkül való volt, és egy nagyobb eseménysorba illeszkedett. Enyingi Török Bálint 1536 júniusában Ferdinánd király pártjáról, Szapolyai János hívei közé állt, és ez év őszén szabályos hadjáratba kezdett korábbi párthívei ellen a Dunántúlon. Szigliget elfoglalását követően, 1537 első hónapjaiban megostromolta és elfoglalta Bakics Páltól a Somogy megyei Lak várát is. Az év folyamán seregei elfoglalták a Baranya megyei Gerennás várát Kápolnay Ferenctől, majd Veszprém, Tihany, Rezi, Tátika és Jánosháza erősségei kerültek a kezére. Emellett több más várról is tudjuk, hogy enyingi Török Bálint elfoglalta, de hogy mikor és hogyan, még tisztázásra szorul. Ferdinánd híveinek ellentámadása következtében 1537-1538-ban némileg visszaszorult. Ennek során foglalta el például Kecseti Márton veszprémi püspök Tátikát is. Sok-sok tisztázásra váró kérdés van tehát még, de sok feldolgozatlan levél is, és még több, ami még feltáratlanul meglapul valamely levéltár mélyén. A közeljövőben igyekszünk bemutatni az 1536-38 közti szabályos „miniháború” részleteit is.

Szatlóczki Gábor