Az egervári kastély a 16. században.

Mezey Alice, Bozóki lajos, Gaylhoffer-Kovács Gábor és Horogszegi Tamás kutatási dokumentációja alapján, készítette: Szőke Balázs -Pazirik informatikai kft.

Bár egyesek szemében talán szőrszálhasogató kekeckedésnek és magamutogató fontoskodásnak tűnhet, ám mégis fontosnak ítéljük, hogy a munkáinkban a 16. századi levelezésekben feltűnő fogalmakat olyan formában használjuk, ahogyan a kor emberi is tette. A legutolsó blogbejegyzésünkben szétválasztottuk a prefektusi és a hadnagyi (prefectus et capitaneus) tisztségeket, amelyeket a magyar történetírás évtizedekig egymásba mosott. Ez alkalommal pedig egy építészeti fogalom, a kastély eredetét és 16. századi jelentését vesszük górcső alá. A mai ember, ha meghallja ezt a szót, akkor a 18.-19. századi díszesen felépített főúri rezidenciákra gondol. A 16. században azonban egészen más volt a helyzet.

A szó etimológiailag a latin castellum szóból származik. A magyar nyelvbe azonban német közvetítéssel, egészen pontosan az ó-, valamint a közép felnémet kástel, kastél szavak átvételével került. Az eredeti latin kifejezés végtelenül leegyszerűsítve, „váracskát” jelentett, hiszen a castrum, vagyis a római erődített tábor, kicsinyítő képzős alakjából vezethető le. Az ókorban ezek az építmények az esetek nagy többségében kisebb településtípusokhoz, az oppidumhoz és a burgushoz kapcsolódtak, azok védelmét látták el. Ez tehát azt jelenti, hogy a későbbi magyar jelentéstartalomhoz hasonlóan a szó nemcsak önálló erődítést, hanem valamely nagyobb erődítmény vagy település önálló vagy csak kiegészítő védelmi elemét is jelenthette. Ennek megfelelően az ókorban castellumnak nevezték a római tábor, vagyis a castra megerősítésére épített tornyokat, vagy egyéb hasonló védműveket is.

Német nyelvterületen kástel, kastél mellett azonban a latin a burgus szóból származó burg is használatban maradt: az ófelnémetben puruc, purc, míg a közép felnémetben pedig burc alakban. Mindkettő elsődleges jelentése katonai erősség, azaz vár volt, ám mégis megkülönböztették őket. A koraközépkorban ugyanis a kisebb várak, tornyok által védelmezet településeket a német nyelvterületen burgoknak nevezték. A germán nyelvekben tehát a vár fogalmát kifejezhették egyrészt a latin castellumból származó kastél, kástel, vagy burgusból eredeztethető burg szóval is.

A középkori Magyar Királyság okleveleiben ugyanekkor a várra szintén feltűnt a latin castellum, illetve emellett ennek a német kastél alakja is (amelyből a magyar kastély szavunk lett), illetve a burg szó is, melynek magyarországi használatára már a 13. századból vannak adataink. Ezt bizonyítják a polgár szavunk (a közép-felnémet burgaere, purgaere jelentése városlakó) és a belőle képzett korai helyneveink is, mint a mai hajdúsági Polgár város őse. Eredetileg a várak szolgáló várnépeit értették alatta, míg mai általános jelentése csak a későbbiekben alakult ki.

A kastély első magyar nyelvű említésére 1263-ból maradt fenn adat a Bács vármegyei Kastélyteleke (Chasteltheleke) birtoknévben, amit azonban egy bizonytalan forrásértékű 200 évvel későbbi oklevél tartott fenn. Teljes bizonysággal csak a 15. század elején bukkant fel a Bécsi kódexben, és onnantól egyre gyakrabban említették.

De mi is volt tulajdonképpen a kastély? Mit takart ez a fogalom a 16. században? Az erről szóló tudományos vita csaknem négy évtizede folyik a hazai régészek és történészek körében. Mi annyival vagyunk szerencsésebb helyzetben, hogy a megfejtéshez ismét segítségül hívhatjuk az 1526 és 1568 közti időszakból feltárt mintegy húszezer magyar, német és latin nyelvű levelet és egyéb iratot.

A kastély, mint „vártípus” a 15-16. században az ország minden pontján nagyszámban megtalálható volt. Az 1526 előtti birtokjogi iratokkal ellentétben a hódoltság kori levelek számolatlanul megőriztek olyan információkat is, melyből megismerhetjük, hogy a kor embere pontosan mit is értett kastély alatt, és milyen elképzelések alapján különböztette meg a váraktól. Érdemes itt Becse István szenyéri prefektus Szigetvára vonatkozó szavait idézni: „nem kastély, hanem várnak is erősebb”. Mire vonatkozhat az „erősebb” kifejezés? Egyértelmű, hogy Becse a méretbeli különbségek mellett a védelmi képességeket is figyelembe vette szavai leírásánál, vagyis Szenyér kisméretű és palánkkal kiegészített kastélyából nézve a szigeti vár egy hatalmas erődítmény komplexum volt. Sziget belső és középső vára, a melléépült külső vár, avagy palánk, és a város palánkja mellett Szenyér, vagy akár csak a szomszédos kastélyok, mint Kéthely, Marót, Csákány, és Fonyód valóban eltörpültek. Szigetnek hatalmas falai, számos bástyája és kaputornya, rengeteg tűzfegyvere és nagyszámú katonasága volt, és mindezek mellett nagyon jó földrajzi adottságokkal is rendelkezett.

Önmagában ugyanakkor ez nem ad teljes magyarázatot. Számos olyan vár is létezett a környéken, mint Korotna vagy Lak, melyek kastélyként épültek, de idővel méretük és védelmi képességeik miatt a kortársak már sok esetben várként gondoltak rájuk. Ugyanakkor ennek gyökeres ellentétének tekinthető azon kisméretű középkori várak csoportja, mint Pölöske, Hegyesd és Rezi, amiket következetesen várként, azaz castrumként említenek. Utóbbi példájánál maradva, amikor a 13. század utolsó évtizedében felépült egy minden tekintetben korszerű kőből épült vár volt. Az időközben eltelt két és fél évszázad során azonban nem fejlődött tovább a kor színvonalán, és megmaradt annak a kisméretű hegyi erősségnek, aminek alapvetően felépült. A castrum titulus azonban elsősorban szokás- és birtokjogi szempontból ugyanúgy megillette, mint Szigetet és Kanizsát.

Eddig tehát már két fontos szempontot sikerült bemutatnunk, de a leveleket olvasva még koránt sem értünk a sor végére. A kastély ugyanis a római castellumhoz hasonlóan nemcsak önálló erődítés lehetett, hanem egy erődítési forma, amely kastély módjára épült. Különösen érdekes Kerecsényi László megfogalmazása, amikor 1555-ben az oszmán hadak támadási terve kapcsán arról ír, hogy „ide Sziget alá jünek, … hogy úgymond ha szintén az várat meg nem vehetnék es, úgymond az várasát meg vehetjék, és el pusztéthatjok, ... Oztán úgymond két felel, két kastélyt csináljonk az vár melet, ilyen formán.” Az oszmánok tehát azt tervezték, hogy Sziget városát elpusztítva a vár mellett két kastély építenek fel, amelyekkel teljesen elzárja a várat a külvilágtól. Azt is gondolhatnánk, hogy a szóban forgó építményeket több kilométerrel távolabb kívánták felépíteni. Ám a rövid ostromot követően írt Kerecsényi levél eloszlatja összes ezzel kapcsolatos kételyünket: „Azután az kastélyt csinálni keztek vala, csak az vár elet, az árokját es meg ásták vala, adig levénk rájok az ereg álgyúkból,” Tehát az ostromlók a két kastélyt közvetlenül a vár elé kezdték el felépíteni, hogy onnan folyamatos ostromzár alatt tartsák Sziget várát. Olyannyira közel, hogy a várbéli ágyúk lőtávolságában voltak.

Alig egy évvel később 1556 nyarán, Sziget újabb ostromakor Horváth Márk szigeti prefektus ugyanezt az ostrom módszert írta le, de még részletesebben előadja a kastélyok elkészítésének módját és célját. Eszerint„Ismég az két szegleten, két kastélt csináltak vala kasbő, fa rovásbel és sákből feldel teltvén. Azokatis el terék ezéjel, az ágyúkat el viteték alúlunk Pécse, de nem tudom, ha mind el viték, avagy itis hatak bennek.” A két kastélyt tehát a külsővár nyugati és keleti bástyáival szemközt építették földdel töltött fonott kasokból és zsákokból, illetve facölöpökből az ágyúik számára. Nyilvánvalónak tűnik, hogy esetükben még az átlagos kastélyokhoz képest is kisméretű építményekről volt szó, amelyek nagyobb számú lovas vagy gyalogos katona befogadására alkalmatlanok lettek volna. Kerecsényi László és Horváth Márk mégis kastélynak nevezte ezeket, holott csupán az ostromágyú ütegek védelmére és elhelyezésére épültek, eleve ideiglenes szándékkal és céllal, erősen korlátozott védelmi „rész” funkció betöltésére. Mondhatnánk, hogy csak a kastély fogalom ekkori kibővülése állhat a háttérben, de hasonló építmények már a 13. század végétől folyamatosan felbukkannak a forrásainkban. 1292-ben az Albert osztrák herceg által elfoglalt Pozsony várát, Csák Máté pozsonyi ispán és Vörös Ábrahám alispán ostrommal vette vissza, melynek során Ábrahám egy az oklevélben csak favárnak, azaz castrum lignemumnak írt erősséget sikeresen megvédelmezett. Hogy ez esetben nem egyszerű nemesi várról volt szó azt az oklevélben is megemlített katonaság létszáma igazolja. Eszerint az ostrom során 53-an megsebesültek, 15-en pedig fogságba estek. Mindez csak a veszteséglista volt azonban, az őrség teljes létszáma minimum 2-3 szorosa volt ennek, hiszen sikerült megvédeniük a rájuk bízott helyet.

Mikor Borsa Kopasz 1325. évi király elleni lázadásakor I. Károly elől Sólyomkő várába zárkózott, az azt ostromló királyi sereg a várral szemben két castella-t emelt, azért hogy a várban lévőket megakadályozzák az élelemhez és segítséghez való jutásban, valamint onnan foglalják el azokat. A Gersei Pethők 1403-ban kapták adományba a Zsigmond elleni felkelésben hűtlenné vált Rohonci család kemendi várát Zala megyében, de a birtokba lépést csak úgy sikerült foganatosítani, hogy a vár ellenében kastélyt építettek, „preparacionem castelli contra idem castrum”, és abból ostromolták meg és foglalták el Kemendet.

Azonban nem csupán a középkorban, hanem később, a 17. században is találunk arra példát, hogy az ostromló sereg az ostromlott erősség védműveivel szemben kisebb tábori erődítéseket, úgynevezett redoute-okat épített. Ezek a négyszögletes sáncok arra szolgáltak, hogy az őrség kitöréseit megakadályozzák. A visszafoglaló háború (1683-1699) mindegyik nagyobb ostromában találkozunk velük.

A kastélyok eredete

Az első okleveles híradásunk, amely bizonyítja a castellumok (kastélyok) létezését, 1229-ből való. Ekkor a Sopron vármegyei Veperd határjárásában a falunál lévő kastélyról írnak, amit a történetírásunk a későbbi Kabold váraként azonosított. Az első valódi toronyemlítésünk 1238-ból származik. Ekkor egy oklevelében a Répce folyó mentén Bőstornya szerepel. Ettől nyugatabbra alig 3 kilométerrel, ugyancsak ekkor említik castrum Guor-t, azaz Gór várát. A régészetileg is feltárt építmény, melynek központi épülete egy nagyméretű torony volt. Mint a fentebbi három példából is látszik, a korai kastélyaink egyik jellegzetes központi eleme éppen a torony volt. Az alább bemutatott források alapján pedig láthatjuk, hogy kastélyok, és egyes várak, illetve a tornyok között, a mindennapokban nem sok különbség akadt.

Gór vára a 13. században. Fürjes János rekonstrukciója

Forrás:www.djnaploja.wordpress.com

A toronyépítések és okleveles említéseik meglehetősen gyakoriak voltak ekkor. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 14 Torony településnév ismert a 14-15. századból. 1368-ban egy birtokperben említik a Hahót nemzetség erősségeit, Csáktornyát, Buzádtornyát, Lankrédtornyát és Terestyéntornyát. A négy torony a Muraközben állhatott, mivel a Lackfiak elleni birtokper tárgya is az volt. Elnevezésük Hahót nemzetségbeli Buzád négy fiától ered és felépítésüket az 1230-40-es évekre datálhatjuk. A négy helynévből csak Csáktornya maradt fenn, mely később már várként szerepelt.

A fentebbi erősségtípust Feld István régész igen találóan „toronyváraknak” nevezte el. Bár ilyen kifejezés sosem létezett, de megengedően mi is használjuk, lévén valóban toronynak és várnak is írták az ilyen épületeket. Ezek azonban nem csak települések belterületén és határában épültek, hanem jól védhető magaslatokon, vagy ártéri mocsarakban is. Forrásaink 1312-ben említenek egy Sopron feletti hegyen épült tornyot. Vándor László régész pedig a Zala folyó mentén két helyen is talált olyan toronyvárakat, amelyek egy-egy révet védelmeztek a mocsár kellős közepén.

Az egyértelmű castellum (kastély) és toronyemlítések mellett azonban bőven akadnak olyanok is, amelyek esetében már korántsem egyszerű eldönteni, hogy melyik típusról van szó. Nem csak a tornyokból lettek a későbbiekben várak, mint Csáktornya vagy Simontornya esetében, hanem a castrum, castellum és torony fogalmak is összekeveredtek az általuk jelzett épületforma tekintetében. IV. Béla király 1255-ben Hermán nembeli Dés ispánnak, a Körmend faluban épített torony fenntartása és megóvása érdekében adományozott birtokot. Azt, hogy itt nemcsak egyszerű épületről lehet szó, hanem erősségről, kiderül a királyi oklevél azon kitételéből, miszerint a tornyot egyrészt fenntartsa és megóvja, másrészt, ha ennek nem tenne eleget Dés és az örökösei, az adományt elveszítik. A legkiválóbb példát azonban IV. László király 1283-as oklevelében olvashatjuk. Eszerint egy bizonyos Röjtök fiai a kunok lázadásakor Rubin ispánnal Sövényvár castellumban (Swynwar) szolgáltak. Az elnevezés ez esetben nagyon sok mindent elárul. Egyrészt a sövény, fonott, szövőt kerítést jelent, vagyis „fapalánkot.” Másrészt az építményt latinul castellumnak, vagyis kastélynak definiálja az oklevél, miközben a névadó hétköznapi nyelvhasználat pedig várként tekint rá. Ha megnézzük a Zala vármegyei reszneki várról készült felvételeket, akkor is azt látjuk, hogy az egy klasszikus toronyvár: közel körformájú, középen feltehetően egy toronnyal. Mégis 1326-ban várként (castrum) szerepel annak kapcsán, hogy Salamonvári Vörös Salamon lerombolta. Amikor pedig a 1403 körül az Egervári család újjáépítette már ismét kastélyként említik, miközben a régi erősséget csak megújították és kibővítették.

A Zala megyei Resznek kastélya napjainkban. Forrás: Civertán Stúdió www.legifoto.com

A Somogy vármegyei Zákány várát 1325-ben említik először, de már 1295-ben Mortunus fia Pál zákányi porkolábként szerepelt egy oklevélben. A vár a település feletti dombra épült és alaprajzi felmérése minden tekintetben megfelel a „toronyvárakénak”, mégis porkolábja van és várként említik.

Buzádsziget várát 1365-ben jegyezték fel elpusztult várhelyként. A régészeti feltárás eredményeiből viszont kiderült, hogy a 13. században épült faszerkezetű „palánkfalal”és közepén feltehetően egy toronnyal. Későbbi birtokosa, az Ákosházi Sárkány család a 15. század közepén újjáépítette, ekkor már Sárkánysziget néven, kastélyként említik.

A magyar kastély szó először, mint említettük csak a 15. század elején-közepén a Bécsi kódexben jelent meg „Kastélokra” formában. A századforduló idejéből származó magyar nyelvű szövegben még a latin castellum szót használták toldalékkal magyarosítva, „Castellomba” alakban. A 13-15. századi példákból jól látszik, hogy a magyar nyelvben alapvetően három elnevezés terjedt el, a vár, az általános jelentéstartalmú erősség (fortalicium vagy munitiones) és a jól körülhatárolható típusra használt torony. Sövényvár castellum, Castrum Guor, Buzádsziget vagy a pozsonyi castrum ligneum erősségei elvben minden tekintetben megfelelnek a toronyvárak vagy a 15-16. századi kastélyok (és ostromvárak) kritériumainak, mégis a hétköznapi nyelvhasználatban várnak nevezték őket és nem kastélynak.

Hosszú idő telt el azonban addig, míg a castellum szó magyar jelentésében az elsődleges vár és a másodlagos kastély helyett cserélt. Még 1499-ben is teljes a fogalomzavar, mikor Bertalan vránai perjel levelében megparancsolta Máté deák szentmártoni udvarbírónak, hogy hordasson fát és boronát a krassói kastélyba, mert április után odamegy megkezdeni a vár építését.

A terminológiai káosz azonban csak látszólag megtévesztő. Világos, hogy az Árpád-korban és később is, mind a nagyméretű ispáni várakat, mind a modern kőből épült castrumokat, valamint a toronyvárakat, ostromvárakat és a mezei hadnak épült erősségeket általánosságban magyarul várnak nevezték. A kisebb várak esetében, azok jellegzetes külső megjelenést biztosító központi eleme okán azonban a német nyelvből átvett torony elnevezés is elterjedt a 12-13. században. Forrásainkban a castrum szót nemcsak a latin terminológiai értelmében használták, hanem mint Gór vára esetében láttuk, a hétköznapi várelnevezés egyszerű fordításaként. Ugyanakkor a kastély szó, mint építészeti műszó feltehetően a toronnyal egyszerre, a 12-13. század fordulóján jelent meg a magyar nyelvben, akárcsak a palánk, párkány, porkoláb, erkély, polgár stb. szavaink. Az, hogy a castellum és kastély szavak hétköznapi használata lényegesen gyakoribb lehetett a fennmaradt írásos emlékeinknél, vagy fogalomként jól ismerték, azt a castellumból képzett castellanus és a burgból származó magyar megfelelője a porkoláb, 13-14. századi tömeges elterjedése jelzi. Vagyis a porkolábok eredetileg a kisebb várak, azaz kastélyok parancsnokai voltak. A 15-16. században is elsődlegesen ez a jelentéstartalom dominált, és ez okból különböztették meg a későbbiekben egyértelműen a vártól. Ugyanakkor már a 13. század elejétől a latin okleveles terminológiában is megjelent a különbségtétel csírája, hiszen a kisebb várakra elszórtan latinul a castellum és a turris (torony) elnevezéseket is használták.

A kastély tehát az ókori castellumhoz hasonlóan a várnál kisebb erődítmény volt, de funkcionálisan akár egy kisebb erősség is lehetett, akár csak egy ostromtábor része. Ez utóbbi értelmezésből arra következtethetünk, hogy a kastély, mint az ókori castellum elsődlegesen valaminek a védelmére felépített, ideiglenes vagy többségében állandó építményt jelentett. Elsődlegesen pedig az erődítés összességeként, vagyis kastély módra készült erősségként tekintettek rá. Annak ellenére, hogy a kastély fogalmának meghatározása alapvetően az azt megnevező személy véleményén alapult, mivel nem léteztek törvényben meghatározott paraméterei, a korabeli szokásjog egyértelműen megkülönböztette a vártól. Ha összegeznünk kellene a legfőbb ismérveket, akkor csak általánosságban írhatnánk mindezekről. Kastélynak az számított, ami a várnál kisebb volt. Építészeti megjelenésében, védelmi képességeiben, valamint erődítettségben és katonai értelemben attól elmaradt. Mindemellett figyelembe kell vennünk a szokásjogi, birtokjogi és társadalmi viszonyokat is. Az, hogy egy épület kinek számított valóságos „várnak” nagyban függött a szemlélő kortárs jogi, katonai és társadalmi ismereteitől és viszonyaitól. Becse István levelében ugyanis így kezdete a már idézet mondatát: „másképen vagyon az Sziget, az mint ő eleiben atták. Nem kastély …” A szigeti várról beszámoló informátora a saját értékítélete alapján ugyanis egyszerűen kastéllyá degradálta Sziget várát. A magyar levelekben tapasztalható elnevezésbeli bizonytalanság, vagyis hogy ugyanazt az erősséget kastélynak és várnak is, vagy a kastélynál kisebb, vagy azonos formában épült várakat nem kastélynak nevezték, a fentebb leírt szempontokból fakad. Ugyanakkor főként ezekből az iratokból egyértelműen látszik, hogy különbséget tettek a két erősségtípus között.

Mi történt a középkori vagy hódoltság kori kastélyainkkal? Az évszázadok viharait túlélve egy részük ma is áll. A devecseri Eszterházy, vagy a körmendi és szentgróti Batthyány kastély falai – igaz jelentősen átépítve és kiegészítve – napjainkban is magában őrzi az egykori castellumokat.

Bagi Zoltán Péter és Szatlóczki Gábor

A főcím alatti kép a Pazirik Kft által készített rekonstrukció. Egervár vára a 16. század közepén.

Felhasznált irodalom: Szatlóczki Gábor: A várak népe. In.: Vár a várban. A várak népe és a mezei hadak a 16. század közepén I. (várható megjelenés 2016. december 5.)