A tatai vár történetének feldolgozásával mindmáig adós maradt a történetírás. Az 1540-60-as évek időszaka különösen sok fehér foltot tartalmazz. Az 1551 augusztusi rövid és sikertelen ostromot követően a törökök végül 1558. május 17-én éjjel foglalták el, és egészen az 1566-os visszavételéig oszmán kézben is maradt. A vár elestéről tudósító levél azonban nem csak emiatt érdekes, hanem mert kevésbé ismert tény, hogy Martonfalvai Imre deák 1556-tól a szentmártoni (ma Pannonhalma) vár és tartománya prefektusa lett. 1555-ben ugyanis összeveszett addig uraival Enyingi Török Ferenccel és Jánossal, amiért jó időre elhagyta a család szolgálatát. A tisztséget testvérének köszönhette, ugyanis ez időben Martonfalvai László volt a szentmártoni apátúr. A levelet László deák udvarbíró írta, Imre deáknak, mint szentmártoni prefektusnak.
1558. május 18. Szentmárton. László deák szentmártoni udvarbíró, Martonfalvai Imre deáknak, szentmártoni prefektusnak
Egregio domino Emerico Literato de Marthonfalva, bonorum arcis Sancti Martini prefecto. Domino observandissimo dentur.
Egregie domine, mihi observandissime servicia commendationem. Ez el múlt éjel Tatát meg vették az terekek, valakik benne voltanak, mind le vágták. Nagy János tegnap feleségestűl, marhástúl Comáromba ment, az ott vagyon fogva. Azért ostrommal vették meg, azt mongyák, hogy csak egy felől hét zászló volt az fokon. Az had alatta vagyon, azért gondollyon róla valamit kegyelmed, mert kevés néppel vagyok. Isten tarcsa meg kegyelmed és hozza egésségbe kezinkben. Ex arce Sancti Martini 18 May 1558.
Sok naszádot mongyák, terek naszádot, hogy jű, az Duna mellékiek igen futnak.
Servitor Ladislaus Literatus arcis Sancti Martini provisor.
Lisztet kilgyen kegyelmed, lisztet.
MNL OL E 200 Archivum diversarum familiarum 43. tétel Martonfalvi család. 1. folio.
Szatlóczki Gábor