Csobánc vára - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés (http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/csobanc)

Aligha akad olyan, jó értelemben megrögzött túrázó, aki a Balaton-felvidéket bejárva, legalább egyszer ne koptatta volna Csobánc hegyének bazalt szikláit. Évszázadokkal ezelőtt a Balaton vize Tapolcáig ért, Szigliget pedig szinte szigetként magasodott a víz fölé, míg Csobánc hegyének tetejét a vár vastag kőfalai szegélyezték. A Rátót nembeli Gyulaffy család építette a várat még az Árpádok korában, és bírta évszázadokon át egészen a 17. századig. Mozgalmas időszak volt ez mind a vár és mind az általa védelmezett környék életében, az oszmán hódítok megjelenésével pedig fokozatosan vált Csobánc a végvidék egyik fontos láncszemévé.

Az legelső török támadás akkor érte a várat, mikor éppen békés időszak volt, gyakran előfordult, hogy a portyára induló török vagy magyar csapatok, általában 6-700, de olykor 1-2 ezer fő is, a környék hódoltatása és kirablása mellett a gyengén őrzött végvárak elfoglalását és elpusztítását is megkísérelte. 1554 őszén már tudott volt, hogy Tujgon budai pasa nagyobb hadjáratra készül Pápa vára, vagy a somogyi végvidék ellen. Októberben több kapitány is azt jelentette, hogy a támadás bármikor bekövetkezhet, de végül a hadjáratra mégsem került sor. Feszült őszi napok voltak ezek, mikor a várak katonasága éberen figyelte a török minden mozdulatát. Csobáncot ez időben csak a birtokos, Gyulaffy László által fizetett magánkatonaság, a porkoláb és 20 gyalogos (darabont) védte, maga a várúr Devecserben állomásozott a királyi lovasság kapitányaként. Feltehetően erről a kémeiknek köszönhetően a veszprémi és fehérvári török őrség is tudott. Hogy kiállt a támadás mögött, arról azonban sajnos szegényes forrásaink nem tesznek említést.

Giulio Turco olasz hadmérnök 1571-ben készült rajza Csobánc váráról

1554. október 31-én éjjel a törökök rajta ütöttek Csobánc várán. Még este, a török támadás előtt Gyulaffy éppen hazatért Csobáncra, és vele tartott Horváth Gáspár, Vázsonykő várának birtokosa is. A rajtaütésszerű ostrom során a támadók az egyik virrasztónak fejét vették a várfalon, majd sikeresen behatoltak a várba. A felriadt őrség végül úrrá lett a helyzeten és kiverték a törököket a várból.

… Szerdán éjel reá mentek volt Csobáncra a törökök, de isten úgy atta volt, hogy estennén haza ment volt Gyulaffy László, Horváth Gáspár is vele volt, és váltig ustromlották, de semmit nem tehetek nekik. Be is hagyott volt bennek, még az vírasztónak fejét is vették az fokon, de valahogy isten úgy atta, hogy esmég ki verték űket.

Nádasdy Kristóf királyi lovaskapitány levele Nádasdy Tamásné, Kanizsai Orsolyához. 1554. november 3. Pápa

A támadók feltehetően a virrasztó katona figyelmetlenségét kihasználva a várfalát megmászva tudtak bejutni a várba, de így is csak a véletlen szerencsén múlt, hogy Csobánc várra nem került török kézre. Ha Gyulaffy és feltehetően népes kísérete nem pont aznap este tér haza Csobáncra, alighanem sikerrel járt volna a rajtaütés.

A vár nagyon elhanyagolt állapotban volt, ami biztosan megkönnyíttette a behatolást. Két héttel később a négyszögletű vár egyik oldalán teljes hosszában megdőlt a várfal. Feltehetően az alapozás süllyedt meg, mert alapjától teljes magasságig egyben dőlt meg a fal. Egy szakaszon teljesen ki is dőlt. Ideiglenesen gerendákkal támasztották meg, hogy végleg le ne omoljon, majd a környékbeli parasztság munkájával kezdtek hozzá a helyreállításnak, de a közelgő tél miatt csak fából, földből készült védművel tudták a pótolni a falhiányt, a teljes helyreállítást csak 1555 tavaszán folytathatták.

… Továbá jó emlékezhetik te nagyságod, hogy én te nagyságodnak meg jelentetem vala ez elet minémi dolog esset Csobánc várán. Azért ismég illen szerencsélen dolog esset rajtam, hogy Csobánc várának negyed része ki volna az ffala ffondomentombúl ki dílt, és én mastan csak ffákat támogattatom az ffalt, és ez egész ffeldet reá veretem meg épíléssére és mast csinályák, de kenyergek te nagyságodnak, mint ez eltis kenyergetem te nagyságodnak, hogy szólana te nagyságod királ jű ffelségének, hogy ű ffelsége tenne valami fizetést bele, mert annál inkáb nem elíg vagyok az meg tartássára, mert imár ffelesb grabant kelene bele, ha kedig ez el vész, kirűl isten mencsen meg, mind az egész ffeldnek el kel veszni beléle, de ím az terést ereg ffachal be csináltata, mert nagy ki ffalt nem rakhacsák, mert majd tél lészen. Azért csak te nagyságod husz grabantot szerezjen bele, énis huszat tartok. Az negyven grabant ílig lészen bele. …

Gyulaffy László levele Nádasdy Tamás nádorhoz. 1554. november 17. Csobánc

Csobánc vára napjainkban - forrás: Civertan stúdió www.legifoto.com

Csobánc várának védelmét közvetlenül Gyulaffy László irányította. Gyakori távolléte ellenére, rendszeresen hazalátogatott, és nincs tudomásunk arról, hogy maga helyett prefektust, vagy várnagyot nevezett volna ki. A katonák parancsnoka a porkoláb volt, de név szerint csak egyet ismerünk, Gulácsi Biczó Ferencet 1558-59-ből.

... Azért ezt írhatom kegyelmednek hogy én az lovagal semit nem bírok, mert én sem hadnagyok nem vagyok, sem nem én parancsolok nekik, hanem uram parancsol nekik ...

Gulácsi Biczó Ferenc csobánci porkoláb levele Bornemisza Mátyás fonyódi főlegény. 1559. január 3-a előtt, Csobánc

1558-ban történt, hogy a két híres végvidéki kapitány, Gyulaffy László és a szomszédos Szigliget ura, az ugyancsak híres bajvívó Magyar Bálint, ekkor a dél-dunántúli nádori had főkapitánya alaposan összezördült. Gyulaffy egyik csobánci szolgája, Pribék Mihály a környékbeli parasztokon hatalmaskodott, volt akinek átfúrta a lábat, mást annál fogva akasztott fel több száz forintnyi értéket rabolva. Magyar Bálint Gyulaffyn kérte számon a történteket, de ő tagadta, hogy a szolgája lenne. Mikor végre a szigligeti katonák elfogták Pribéket, viszonzásul Gyulaffy a csobánci gyalogosaival Magyar Bálint szolgáira támadt, és többeket Csobánc várába záratott. Máskor a csobánciak a fehérvári török vásárból hazatérő szigligeti jobbágyokra támadtak, annyira megverték őket, hogy egyikük belehalt, többen megsebesültek, háromszáz forintnyi értéküket pedig elvették. A történtekről Bornemisza Mátyás, Magyar Bálint fonyódi főlegénye írt Biczó Ferenc csobánci porkolábnak, ő azonban azt válaszolta, hogy csak az ura parancsolhat a katonáinak. Az ügyben mindketten Nádasdy Tamás nádor közbenjárását kérték. Mikor Gyulaffy embere Szigligetre vitte Nádasdy egyik levelét, Magyar Bálint sarat tömetett a szájába, úgy küldte haza, amit persze a nádor számon is kért rajta. Bálint urat sem kellett félteni, feltehetően ő is bőven tett azért, hogy Gyulaffy ezeket cselekedje, ugyanis hírhedt volt a hatalmaskodásairól. Bírói fórumra aligha került az ügy, mert Nádasdy ennél nagyobb dolgokban is megvédte hű kapitányát, Magyar Bálintot.

Továbá em most hozák nagyságod más levelét, kiben ír nagyságod az Gyulafy László panasza felől. Bizony enyim volna az panasz, nem Gyulafyé, kirűl nagyságodnak ez előtt is írtam vala panasz szerént, még Pozsonyba, de nagyságod egyéb hamis panaszokat, mind elő veszen, de nagyságod az én panaszomra semi választ nem tuna, hogy minémű titkon való tolvajokat mér reám egy szolgája Pribék Mihály, ki az elmúlt esztendőben az szegénységet kénzotta, kinek lábát fúrta, kit fel akasztot lábánál fogva, kit egyéb képen kénzot többet vot az én jobágyimon egy néhány száz forintnál, kitől volna, de mindenét tagatták, Gyulafy is ki tagadá, hogy nem ű szolgája. Ez üdő közben reá találnak az én szolgáim és meg fogják és, hogy hírivel lészen Gyulafynak, azonal rajtok mindig garabantjával, pórokal Csjobáncból, és úgy vágta az én szolgáimat, mint törököt, és kit fogva vit bennek, most is ot tartja fogva, kirűl íntettem, hogy vagy köz helyre, vagy vármegye eleiben hozza űket, de semi képpen nem akarja, hanem szabad ispán móldra hatalmával tartja űket, ki énnekem most is terhes, hogy hatalmával tartja és törvényhez nem hozza űket, ha bűnösök volnának, őlné az törvény meg űket, ne tartaná hatalomal ot űket. Az után esmét valami szegíny jobbágyim jünek volt Fejrvárról, az vásárrúl, és ugyan azon Gyulafy szolgái rájok találtak, verték űket annyira, hogy eggyik meg holt bele az többen is vadnak sebessek. Anak felette pénzt és morhát többet vöttel el tűlök, három száz forintnál, kirűl tisztartóm írt volt az úr tisztartójának, kit én meg ért nagyságod az ű leveléből minémű választ tészen, hogy ű az ű uram szolgáival nem bír, ám lássa te nagyságod, ha egy várba laknak, hogy nem bírá az ura szolgáival. Továbbá, hogy nagyságod panaszolkodik, hogy az nagyságod levele mellet az Gyulafy emberével sárt nyomattam volna, és az nagyságod levelét nem böcsültem volna, azt az isten tuggya, hogy én az nagyságod levelét mindenkor böcsűlöm, és nagyságodnak mindenkor szolgálok, mint kegyelmes uramnak, ha penig az nagyságod levelét ellenségem hozná is ide, az nagyságod levele mellet az embert én mindenkor böcsülöm, nem Takaró Mihály vagyok én, hogy az levél mellet úgy szaggatnám valaki szakálát, de kévánám, ha ez féle méltatlan szók és panaszok az nagyságod színe előt szemtűl, szembe lennínek, mert csodálkozom rajta az emberen, az ki fejedelem előt hamissat mer mondani, hol azt írja nagyságodnak, hogy jobbágyát fogva tartanám, és szolgája házára kültem volna, semit ne higgyen meg se benne, de én híszem az felül meg írt dolgokat akarná ezel el fedezni. ...

Magyar Bálint kapitány levele Nádasdy Tamás nádorhoz. 1559. január 3. Fonyód

Csobánc vára 1543-tól az 1560-as évek végéig magánföldesúri vár volt. Védelméről a birtokos Gyulaffy testvérek gondoskodtak. A vár az ekkor kialakuló győri végvidék területén állt, néhány évet leszámítva a frontvonal második, harmadik vonalába tartozott. Elsődleges feladata a család környékbeli birtokainak védelme és a Veszprém-Tapolca útvonal felügyelete volt. Így is mozgalmas időszak volt ez, hiszen a fehérvári, majd 1552-től a veszprémi török portyázok kedvenc útvonala volt ez az út, a Zalába, Vas megyébe tartó török csapatok gyakran haladtak el erre. Sem a vár, sem maroknyi őrsége nem volt képes feltartóztatni a portyázókat, de fontos szerepük volt a megfigyelésben és a híradásban. Az 1570-es években királyi őrség és kapitány került a várba, de sem a feladat, sem a funkció nem változott.

A Balaton környéki várak 1552 őszén (Pirossal: Fontosabb magyar várak, feketével: magyar magánvárak, sárgával: török várak)

Gyulaffy László kalandos életútját először Takáts Sándor foglalta össze, újabban Pálffy Géza adott közre egy tartalmas életrajzi vázlatot, és idén márciusban jelent meg Hangodi László könyve Csobáncról és a Gyulaffyakról. Ennek ellenére maradtak mind családtörténeti, mind életrajzi értelemben fehér foltok. Az 1520-as évek elején született, Gyulaffy István és Béltelki Drágffy Orsolya gyermekeként. Szépapja Dragos, Moldva első fejedelme révén, uralkodói vér csörgedezett ereiben. Nagyanyja, Gersei Pethő Katalin volt, így rokonságban ált a szomszédos Rezi és Tátika várak birtokosaival, valamint a Drágffy ágon Báthory Andrással és Kanizsai Orsolyával, Nádasdy Tamás nádor feleségével is. Közelebbi adat híján csak sejthetjük, hogy már az 1540-es évek elején a katonai pályára lépett, mert amikor 1549-ben felbukkan forrásainkban, már a szigetvári kapitányságra kérték fel. A tisztet végül a feltételei okán nem kapta meg, így 1551-ben Nádasdy Tamás szolgálatában részt vett az erdélyi hadjáratban, és Lippa várának ostromában. Hazatérve Pápán szolgált 100 lovas kapitányaként, hol Pápán, hol Devecserben állomásozva. Veszprém eleste után, 1552 nyarán és őszén Pápa és Győr környékén táborozott. 1556 augusztusában a pápai lovassággal csatlakozott a Ferdinánd főherceg és Nádasdy Tamás nádor vezette hadhoz, és augusztus második felétől Szenyér körül táborozott Nádasdy Kristóffal és Török Ferenccel. Részt vett Korotna várának szeptember 15-i ostromában, majd október elején a lovasaikkal Szigetvár körül állomásozott. 1556-57-ben Devecserben 75 lovas kapitánya, majd saját kérésére Győrbe helyezték át, ahol 1560-ig szolgált ugyancsak lovaskapitányként. 1560-68-ig tihanyi kapitány, 1567-68-ig egyúttal veszprémi főkapitány is. 1561-ben Magyar Bálinttal közösen sikeresen irányította a szomszédos Hegyesd várának visszafoglalását. Az 1566-os török hadjárat idején a királyi sereggel Győrben táborozott, és június 30-án személyes bátorságának köszönhetően alig egynapos ostrom után visszafoglalták Veszprém várát. Gyulaffy László embereivel betörve a vár kapuját, elsőként hatolt be az erődítménybe.

1568 utolsó hónapjaiban az erdélyi fejedelemségbe emigrált, ahol 1570-79 között fejedelmi tanácsos és az erdélyi mezei hadak főkapitánya volt. 1575-ben már Báthory István fejedelem főkapitányaként aratott győzelmet a szentpáli csatában. A kortársak távozása hátterében politikai okokról írtak, de valójában elsősorban a teljes elszegényedés elől menekült. Csobánc uradalma ekkorra már gyakorlatilag teljesen puszta volt, így az anyai ág örökségét, a fiú utód nélkül meghalt Drágffy György birtokait próbálta megszerezni. A magvaszakadt hatalmas birtokokat, Szilágycsehi várával együtt, 1569-ben János Zsigmond fejedelem Gyulaffynak adományozta. Miksa király is hamar megbocsátott neki, és az elkobzott csobánci uradalmat is visszakapta a család. 1579. május 13-án halt meg Udvarhely faluban, és 27-én Szilágycsehiben temették el. Korának meszeföldön ismert végvári vitéze volt, a törökök által retteget bajvívó, aki soha nem akadt legyőzőre.

P m.