Blogunkon belül egy új sorozat kívánunk indítani, amelyben a különböző olaszországi levéltárakban található magyar vonatkozású iratokból „mazsolázunk”. Ennek köszönhetően olyan ismeretlen gyöngyszemeket tudunk közreadni, amelyek ha nem is rengetik meg alapjaiban eddigi ismereteinket, ám új színt jelentenek.(szerk.)

Szapolyai János magyar királynak 1540. július 7-én fia születtet Jagelló Izabellától. Az apa azonban nem volt jelen a születésnél, hiszen a Porta vagy I. Ferdinánd segítségével Erdélyt saját uralma alá hajtani kívánó Majláth István erdélyi vajda megbüntetésére ebbe az országrészbe vonult hadaival és éppen Fogarast ostromolta. Nem sokkal azután, hogy értesült fia születéséről a már nem fiatal és betegségektől gyötört király Szászsebesen meghalt. Hívei egy része, mint például Perényi Péter, I. Ferdinándhoz pártolt, míg a hűségén maradtak a csecsemő II. Jánost választották királlyá, így az 1538-ban I. Ferdinánd és Szapolyai János képviselői között megkötetett és a királyság sorsát véglegesen rendezni váradi béke, vagy egyezmény pontjai nem léphettek életbe. A Habsburg uralkodó ezért hadat gyűjtött, hogy fegyverrel vegye át az országot. A Leonhard von Vels vezette serege a hadjáratokra szánt időszakhoz képest viszonylag későn, 1540 szeptemberének a végére gyülekezett össze Bécs alatt, de mégis gyorsan megindult Buda irányába. Vels hamar elfoglalta Esztergomot és Visegrádot, majd október 21-én már Buda alatt táborozott. Az alig egyhónapos ostrom azonban teljes kudarccal végződött, így november 14-én I. Ferdinánd seregei visszavonultak.

Ezt követően, az újabb Habsburg támadás, valamint a szultáni hadjárat előkészületeiről értesülve vettette papírra olasz nyelven az ifjú, éppen csak 22 éves özvegy királyné a Modenai Állami Levéltárban őrzött levelet (amelyet a blog végén teljes fordításban olvashatnak) II. Estei Herkules hercegnek. Jagelló Izabella királyné (1519–1559) Krakkóban olasz neveltetésben részesült, hiszen I. Zsigmond lengyel király (1506–1548) második felesége, a milánói Bona Sforza leányaként született. Ebből adódóan általában olaszul levelezett itáliai rokonaival, így harmadfokú unokatestvérével, a ferrarai herceggel. Izabella kétségbeesett helyzetét 1541. március 15-i levelében igen érzékletesen festette le Herkulesnek. A szokásos udvarias köszöntő formulát egy köszönetnyilvánítás követ, amelyben tudtára adta a hercegnek, hogy levele megérkezett, noha az előbb Litvániát is megjárta. Majd köszönetet mondott a rokoni szeretetért, amit Herkules mind gyászában, mind örömében (fia születése) tudtára adott. Ekkor azonnal rátér saját helyzetére: bár véget érnének azok a viszontagságok, amelyek a király halála után előálltak! A rómaiak királya, azaz I. Ferdinánd ostrom alá vette már Magyarországot, nem kis kárt téve benne, miközben a másik irányból a török sereg közelít negyvenezer katonával és száz naszáddal. Még több is várható mindkettőből, s azt állítja a török, hogy Izabella védelmére érkezik, s már mindössze húsz mérföldre van Budától. „Nem tudjuk, mi lesz ennek a vége” – írja a királyné. Izabella szerényen hozzáfűzi, hogy csak ennyit kívánt rokona tudomására hozni, hogy újra szorosabbra vonja ezzel a rokoni kapcsolat szálait. Megígéri, hogy hírt ad majd mindenről, ami még történni fog, mivel reménykedik Herkules herceg segítségében, kegyében és tanácsaiban. A levél aláírása szerint Herkules számára ő „jó testvérhuga, Izabella királyné - bona sorella Ysabella regina”. A címzésben sem mulasztja el nyomatékosítani, hogy rokonként (consanguineo) tekint a címzettre.

Az özvegy királyné kétségbeesése egyáltalán nem volt alaptalan. 1541 májusának elején I. Ferdinánd serege ezúttal Wilhelm von Roggendorf vezetésével újra megszállta az Enyingi Török Bálint és Fráter György által védelmezett Budát. Az ostrom lassan haladt és Roggendorf több lehetőséget is elszalasztott a sikeres támadásra. Közben pedig Szulejmán is elindult hadával, hogy névleg az ostromlott várat felmentse, valójában, hogy a magyarországi pozícióját megerősítse. A szultáni sereg augusztus 20-án rajtaütött az elvonuló keresztény seregen, amelynek következtében Roggendorf csapata súlyos vereséget szenvedett. Szulejmán hada ezt követően körbevette Budát, majd augusztus 29-én a táborába hívta a királynét és a főurakat, mialatt a janicsárok megszállták a várat. A szultán szeptember 2-án Szulejmán pasát nevezte ki az első budai beglerbégnek és parancsnoksága alatt jelentős számú katonaságot hagyott. Több napi alkudozás után és számos lehetséges forgatókönyvet végiggondolva Szulejmán úgy döntött, hogy Enyingi Törököt fogságba veti, az özvegy királynét és megkoronázott fiát Erdélybe küldi, melléjük pedig Fráter Györgyöt rendeli kormányzónak.

Jagelló Izabella királynő levele II. Estei Herkules herceghez (Buda, 1541.III.15). (Archivio di Stato di Modena, Carteggio Principi Esteri 1623, b.2/11.2; Vestigia n. 1946)^[1]

Méltóságos Herceg, kedves és tiszteletreméltó barátunk és rokonunk! Megkaptuk Excellenciád leveleit, noha késedelemmel érkeztek meg hozzánk, mivel előbb Litvániába küldték őket, s onnan jutottak el ide. Ezekből igen jól látjuk azt a szeretetteljes érzületet, amellyel Excellenciád jó rokonunk módjára irántunk viseltetik, csakúgy a részvétben, amelyet a boldog emlékezetű kedves hitvesünk, a méltóságos király halála kapcsán fejezett ki, mint az örömben, amit drága gyermekünk világra jötte fölött érez. Mindezt végtelenül köszönjük. Bár adná Urunk Istenünk, hogy véget érjenek azok a sorscsapások, amelyek méltóságos hitvesünk halála óta folyamatosan öveztek és amelyek még mindig nem szűnnek. Ugyanis a méltóságos római király azonnal ostrom alá vett és szorított, s még mindig úgy tart, nem kis kárt téve tűzzel-vassal az ország nagy részében. Másik irányból megérkezett a török sereg 40.000 emberrel és 100 naszádból álló hajóhaddal, s mindkettőből még több várható, akik azért jönnek (mint mondják), hogy minket támogassanak és megvédjék a királyságot és már megközelítették e várost húsz olasz mérföldnyire. Nem tudjuk, mi lesz ennek a vége. Ezt kívántuk elmondani Excellenciádnak, hogy ezzel is megerősítsük a vérségi köteléket, amely személye és a mi személyünk között fennáll. Arról, ami a jövőben történni fog, híradással leszünk, remélve segítségét, kegyét és tanácsát minden alkalommal. Excellenciádnak ajánljuk magunkat egész szívünkkel. Budáról, 1541. március 15-én.

Méltóságod

                                                                                  jó húga, Izabella királynő

Izabella királyné aláírása a levélen

Címzés a dokumentum hátlapján:

A méltóságos és Excellenciás ferrarai herceg úrnak, kedves és tiszteletreméltó barátunknak és vérrokonunknak.

Domokos György 

[1] Domokos György, Izabella királyné levelei a Modenai Állami Levéltárban, TURUL (ISSN: 1216-7258) 87: (1) pp. 25-27. (2014)