Missiles, a 16-17. század hétköznapi történelme

Várháborúk kora

Várháborúk kora

Gesztes vára az oszmán-Habsburg nagypolitika viharában

2019. január 18. - Várháborúkkora

752.jpgGesztes vára 1588-1589-ben pár hónapig a figyelem, egészen pontosan a Habsburg-oszmán nagypolitika középpontjába került. Sorsát nem csak az egykori történetírók, hanem az első újság, az úgynevezett Fuggerzeitungok lapjai is megörökítették, az eseményekről beszámoltak. Istvánffy Miklós történeti munkájában a következőképpen számolt be az eseményekről:

Tovább

Fényes győzelem a török fölött Szikszónál

A szikszói csata

image002.jpg

Egerről minden magyar embernek – kötelező olvasmányélményei miatt is – ugyanaz jut eszébe: 1552-ben hősiesen ellenálltak Ahmed pasa szerdár és Khadim Ali budai beglerbég vezette csapatok ostromának. Kevésbé terjedt el a köztudatban, hogy az egri királyi mezei had Rákóczi Zsigmond Obrist vezetésével egyik legnagyobb győzelmét 1588. október 8-án Szikszónál aratta. Az Abaúj vármegyei mezőváros bár szerepelt a defterekben, ám nem volt hajlandó megfizetni az adót, így mintegy 1000 arany „tartozása” halmozódott fel. A szikszóiak ráadásul meg is kívánták védeni magukat.

Tovább

A csurgói csata 1556-ban

„az Jézos nevét kiáltván, minden tartozás nélkíl, orcul indulánk az türükre.”

csurgoi_favar.jpgAz 1556-os esztendő tavasza rég nem látott háborúskodást hozott a Dél-Dunántúl magyar-török végvidékén. A Tujgon budai pasa vezette 1555 szeptemberi hadjárat során a mintegy 10 ezer főt számláló, és szinte a teljes török hódoltságbeli haderőt felvonultató sereg, miután szeptember 20-ára elfoglalta a két hétig ostromolt Kaposvárt, majd megszállta az üresen hagyott korotnai várat, október elejére már a védők által feladott Babócsa várát is hatalmába kerítette. A hadjárat elsődleges célja Sziget elfoglalása azonban nem sikerült, így a rövid október eleji ostromot követően a törökök az új hódításaik megtartásával és a következő évi, ismét Sziget elfoglalására irányuló hadjáratuk előkészítésével voltak elfoglalva.

Tovább

Török portya, török verés - Szentgrót ostroma és a szántói csata

csatajelenet_2.jpg

Az 1561-es esztendő az addigra már majdhogynem fél évtizede fennálló török-magyar status quo végét hozta el. Az utolsó nagy hadjárat harc nélkül, az 1557 őszi győri táborozással végződött és attól fogva a kisebb portyákat leszámítva viszonylagos nyugalom honolt a Dunántúlon. Nem csoda hát, hogy meglepetésszerűen hatott, amikor egy kisebb török portyázó sereg április 16-ról 17-re virradó éjszaka elfoglalta a hanyagul őrzött hegyesdi várat. A törökök így azonban nem csak egy újabb erősséget nyertek, hanem egyenest mélyen a magyar végházak, Vázsony, Tihany és Csobánc háta mögött fészkelhették be magukat. Nem sokkal a vár elestét követően Nádasdi Tamás nádor és Zala vármegye Tátika, Szentgrót és Keszthely megerősítését határozta el. Mindhárom várba a környék rendjei már május elején, saját költségükön gyalogosokat küldtek, illetve Szentgrót esetében a palánképítésének és lovashad telepítésének lehetősége is felmerült. Ennek ellenére július elejéig semmi nem történt, egyedül csak a béri (ma Zalabér) kastély új palánkjának felállításához kezdtek hozzá. Az állandó veszély végett különösen a Gersei Pethő család birtokolta Tátika és Rezi várak sorsa miatt aggódtak, mivel azok őrizetére kevés pénzt és figyelmet fordított a sok tagból álló család. Egy Márton nevű hidegkúti jobbágyot pedig a töröknek való kalauzolással vádoltak meg, az a hír járta, ő vezette a törököket is Hegyesdre, amikor azt megvették.

Tovább

Karl burgaui őrgróf betegsége és lovasbalesete az 1597. évben

 

thumbnail-by-url.jpgA 16-17. században folyamán egy hadjárat, egy csata vagy egy ostrom alkalmával a magasabb katonai tisztséget betöltők is állandó veszélyben forogtak, hiszen nem egyszer katonáik élén rohantak az ellenségre, bizonyítva bátorságukat és rátermettségüket. Emellett azonban a táborokban terjedő ragályos betegségek, illetve véletlen balesetek is megpecsételhették sorsukat ugyanúgy, mint bárki másnak.

Tovább

Mantova hercege a tizenöt éves háborúban

g.jpg

A mantovai herceg, Vincenzo Gonzaga (1587–1612) 1595-ben, 1597-ben és 1601-ben személyesen vezetett hadat Esztergom, Győr és Kanizsa falai alá. Mi sarkallt egy itáliai uralkodót arra, hogy a saját költségén kiállítson néhány száz lovast és a magyarországi hadszíntérre jöjjön velük, hogy az Oszmán Birodalom ellen harcoljon?

Tovább

Az első dél-dunántúli végvidék létrejötte és összeomlása 1541-1546

pecs-feluelnezeti-ostromkepe-1664_1.jpgA török-magyar háborúk korának egyik részleteiben legkevésbé ismert időszaka az 1541 és 1546 közötti öt esztendő dél-dunántúli története. Jelen írásomban a szakirodalomból és korabeli krónikákból ugyan többé kevésbé ismert, de jobbára rosszul datált, vagy tévesen szereplő eseményeket igyekszem felvázolni a legújabb kutatások eredményeinek tükrében. Mikor 1541. augusztus 29-én Szulejmán szultán immár harmadszor is megszállta Buda várát, véglegesen is birtokba vette a Magyar Királyság fővárosát. Kezdetben a Duna-Dráva torkolatig már az 1530-as évek végére birtokba vett és szorosan a folyó menti felvonulási utat szegélyező török fennhatóság alá került terület, Buda elfoglalása után is csak északi irányba bővült a fővárosig. Baranya, Tolna és Fejér megye nagy része továbbra is magyar uralom alatt állt, így Pécstől, Székesfehérvárig a magyar várak várnépi gyalogosai és lovagjai, illetve a palánkjaikban állomásozó kisebb létszámú mezei csapatok hadnagyságai állandó veszélyt jelentettek a budai török uralmat biztosító Duna menti utánpótlási vonalnál.

Tovább

Kaposvár palánkjának eleste 1555. szeptember 17.

A Kaposvár török ostromát bátran álló magyar védők helyzete gyorsan válságosra fordult, mikor a Szél Péter vajda vezette hajdúk, mintegy 100-an, szeptember 16-17-e éjjelén kiszöktek a várból. A megmaradt védők Torma Márton porkoláb vezetésével a belsővárba zárkóztak, míg Tujgon pasa hada megszállta a palánkot. Az eseményről Selpi István babócsai udvarbíró és Budacsics János porkoláb, Tahi Ferencnek írt leveléből értesülünk. 

1555. szeptember 18. Babócsa vára

Kegyelmednek irtonk vala az Kapos dolga felől, de sem annak az aki, az hírt hozta vala, sem akik ki szektenek nem hittenk. Azért Barcsi Vincét kűlték vala hír tudni. Ment volt Segesdig, oly emberrel szóllot ki Kaposban és Korotnán volt, azt mongya, hogy bizonyal Kaposba benne vannak, meg nem vették. Azt mongya Marcinkó, hogy még három, avagy hat napig meg tarthatja. Azért kenyereg nagyságtoknak, hogy nagyságod segéllje meg. Az terek soksága felől azt mongya, egy ember ki keztek volt, hogy bizonyal nincsek öt ezeren. Az másik hadat látot, az azt mongya az ű hitire, hogy szín nép nincsen három ezeren. Azért kegyelmed gondoljon reá, mert ha megveszik, magyar nem uralkodik ez felden. Továbá, ha nagyságod mast az szigeti fizetést be külte volna ide az esküt it vagyon, beküldhették volna tűle.

Nicolaus Selpy ac Joannes Bwdacych

 Sz. G.

Eger ostroma 1596-ban

eger2.jpgHa manapság eszünkbe jut Eger, akkor minden bizonnyal a jó egri bor mellett Dobó István és az erősségbe küldött vagy szorult fegyverforgatók és az egri nők hősiessége jut az eszünkbe. Ez nem is véletlen, hiszen kötelező olvasmányaink között ott találjuk Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét, és szerintem nincs ember hazánkban, aki ne látta volna legalább egyszer az ebből készült film egészét vagy részleteit. Sőt az egri vármúzeum kiállítási koncepciója is döntő részben erre az eseményre épül, épít. Eger krónikája azonban nem csupán e jeles eseményből áll. A vár és a város több ostromot is kiállt az oszmán hódoltság, valamint a Rákóczi-szabadságharc idején. Ezek közül azt szeretném most röviden megeleveníteni, amely után majd száz évre Eger az Oszmán Birodalom részévé vált.

Tovább

452 éve a mai napon esett el Sziget vára.

452 éve a mai napon esett el Sziget vára. A közelmúltban előkerült egy levél, melyben a vár elestének eddig nem ismert pontos idejéről adott hírt Czobor Imre, Kanizsai Orsolyának.
 
A várvédők emlékezetére alább olvashatjuk az eseményt megörökítő levél egy részletét:
1566. szeptember 13. Besenyő Szentgyörgy, este 6 órakor. Czobor Imre, Kanizsai Orsolyának
 
"Az után három pribéket hozának, azok ugyan azt mondák, hogy még szombaton [szept. 7.] meg vették, úgy mint wesperim harangkorban [vecsernye idején, esti harangozáskor, este fél 7 - 7 körül] és hogy az császár igen beteg, de el bocsátta az natúliai hadat, egynéhány béget, kik Babollcsát meg szállyák mindjárást. Hogy penig Zríni uramnak fejét vették, azt nagy bizonnyal beszéllik."
Szatlóczki Gábor
süti beállítások módosítása